A lélekmentő hívás

„Erőt ad megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás könyve 40:29-31)
Fárasztó tempóban éljük az életünket: a megoldásra váró feladataink nem engednek pihenni bennünket, lassan megszokjuk a fáradtság állapotát. Szinte csak akkor állunk meg, ha a szervezetünk kimerülve felmondja a szolgálatot, és megbetegszünk. Olykor hamis gondolatok sugallják: „pótolhatatlan vagy”, „ezt csak te tudod megcsinálni”, „ha holnap teszed, már késő lesz”. A hajsza folytatódik, és a rohanástól nehezen tudunk szabadulni.
Eközben elfelejtkezünk arról, hogy a testi fáradtság mellett lelkileg is kimerülhetünk. Míg a fizikai fáradtságot egy jó alvással mérsékelni tudjuk, a lelki terheink észrevétlenül gyűlnek, és egyszer csak ránk szakadnak. Korunk talán legkórosabb, láthatatlanul kialakuló testi betegsége is a lélek kimerüléséből fakad. Beteg lelkű emberként szenvedünk, és sebeket okozunk egymásnak azért, mert elhanyagoljuk lényünk láthatatlan területét.
Igénk elénk tárja, hogy természetes, ha elfáradunk. Ne vádoljuk tehát magunkat ezért, és ne engedjük ezt másoknak sem! Rendben van, ha fizikai és lelki értelemben is aktívan éljük az életünket, a probléma abból adódik, ha nem töltődünk fel. Napok, hónapok telnek megállás nélkül, és csak akkor állunk meg, ha már a teljes kimerültség vesz erőt rajtunk. Ilyenkor is csak a fizikai pihenésre koncentrálunk, a lelkit gyakran elhanyagoljuk.
Isten igéje a gyógyulás receptjét írta fel számunkra. Ő lehet forrása a lelkünk feltöltődésének, Ő várja, hogy lecsendesedjünk előtte, és igéjével frissítsük fel lelkünket. Az első lépés, hogy megbízzunk ígéretében, aztán megtapasztalhatjuk a megerősödést. Ahogy a fizikai pihenés megerősít, úgy a bibliaolvasás, imádság a lelki feltöltődést adja meg számunkra. Jézus hívása ma is élő: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…”
Sokszor csak végig vonszoljuk magunkat az életünk akadályokkal teli útján, Isten viszont egy szárnyaló életre hív, amely fentről szemléli a valóságot. Isten nézőpontjából látva minden más: ez a látás megmutatja a felüdülés forrásait, az akadályokat, a szabad utat, és az örökkévaló célba vezet.
Állj meg, és pihenj meg Jézus lábainál!

Kiss János