Bújjunk elő rejtekhelyeinkről!

„Izrael fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt.”
(Bírák könyve 6:2b)
A félelem még a legmagabiztosabb ember viselkedését is megváltoztathatja, és gyakran próbálja átvenni az irányítást az egész lényünk felett. Az ember megszokott reakciója lehet, hogy elrejtőzik, menedéket keres magának.
A nép elhagyta Istenét, kiszolgáltatta magát a bűnnek, ezért védtelenné vált. Isten szent, tiszta, nem tűri a bűnt, aki pedig bűnbe keveredik, magát vonja ki Isten oltalma alól. A vetés-aratás törvényszerűsége ma is működik az ember életében: ha gonoszságot, hitetlenséget, bűnös cselekedeteket vetünk, nem várhatjuk, hogy az aratáskor kellemes gyümölcsöket, áldást találjunk.
Vizsgáljuk meg, hogy mi kényszeríthet bennünket arra, hogy sötét barlangokba húzódjunk: elutasítottság, megvetettség, megfelelési kényszer, magasra állított mérce, önbizalomhiány, rossznak vélt testkép, kudarcok, terhelt kapcsolatok, igazságtalanság, betegségtől való félelem, rossz emlékek – a lista szinte kimeríthetetlen.
Ma arra hívok mindenkit, hogy még mielőtt a bezárkózást választva feladjuk a küzdelmet, nézzünk a saját barlangunk kijárata felé, és lássuk meg, hogy a rejtekhelyen kívül is van élet. A kijárat felől fény szűrődik be, amely elveheti a sötétség erejét, valamint az új esély illata is onnan jön, amely reményt adhat számunkra. A saját erőnkre támaszkodva újra kudarcot fogunk vallani, de kiálthatunk Istenhez segítségért, aki megmentő szeretetével Krisztusban lehajolt hozzánk. Isten igéje útmutatást ad, megtanít a félelmet legyőző életre, és felismerjük: nem vagyunk egyedül. A Szentírást olvasva találkozhatunk Krisztussal, kiábrázolódhat előttünk a győztes Isten alakja, amely hatalmasabb minden barlangba kényszerítő erőnél! Megtapasztalhatjuk, hogy Jézus Krisztus egyre nagyobb lesz, és félelmeink óriása törpévé zsugorodik.
Halld meg a hívást, és bújj elő a rejtekhelyedről!

Kiss János