Történetünk

Kornya Mihály Berettyóújfaluban


Kornya Mihály Berettyóújfaluban történő munkája során a csendőrök bevitték a főszolgabíróhoz.
– Na mi járatban van maga itt? – kérdi a járási főszolgabíró.
– Imádkozni, bibliát olvasni jöttem – mondja Kornya.
– Hát nem tud maga otthon imádkozni, ahová való? – kérdi a főbíró.
– Tudok én ott is, itt is, meg máshol is, ahová megyek – mondja Kornya Mihály.
– Van magának igazolványa?
– Van Budapesten lett kiállítva. Aláírta Meyer Henrik, a baptisták elöljárója, egy miniszter és a budapesti főszolgabíró – mondja Kornya mikor a főszolgabíró megnézi az igazolványt, azt mondja egyik hivatalnokának:
– Talán gyerek ez a gróf Szapáry Gyula, hogy ilyeneket ír alá!
Ezt Kornya nem hagyta szó nélkül és ezt felelte:
– Lehet, hogy Budapesten gyerekeket tesznek szolgabírónak.

Beszámoló az Imaházavatásról (Békehírnök)

1927. június 22-ére Szerencsen, Nyiregyházán és Debrecenen át Berettyóújfaluba értünk, hogy ott az újonnan épült imaház megnyitási ünnepélyén résztvegyünk. Cseke Antal testvér és diakónustársai ügybuzgósága és többévi fáradozása és a gyülekezet áldozatkézsége meghozta a gyümölcsöt: előállott egy szép és kívül-belül rokonszenves imaház, a város legmegfelelőbb részén. A megnyitó-ünnepség délelőtt 10 órakor vette kezdetét ünnepi beszéd keretében, melyet követett Cseke Antal testvér felolvasása, melyben az építés történetét ecsetelte rövid vonásokban. Az ünnepi imát Kolozs József testvér mondotta. Délután a Berettyó folyóhoz vonultunk ki zeneszó mellett, ahol Piszmann testvér merített be 16 egyént, a beszédet Kolozs József testvér mondta. Este a közönség „megdunsztolására” került sor. Olyan nagy volt a tömeg, hogy tényleg a befőttes üvegekhez voltunk hasonlatosak. Így voltunk együtt éjfél utánig, mialatt Piszmann, Kolozs és Kőrösi testvérek beszéltek, a zenészek zenéltek és a karok énekeltek. Ifj. Udvarnoki hegedűszólózott, a közönség hallgatott. A berettyóújfalui gyülekezet tagjai átlag szegények. Nekik is jól esne egy kis támogatás, hogy a még fennálló adóságból hamar megszabaduljanak. Összetartásban van az erő. Sok gyenge összetartva erőssé lesz, és sokat ki bír. Az Őrszem mindenfelé jól érezte magát, mert mindenütt szeretettel fogadták, mert mindenütt szükségessel ellátták, amiért ezúton is őszinte köszönetet mond.

Tanfolyam Berettyóújfaluban

Az Úr kegyelméből 1933. január 16-23 között a nagyszámú testvériségnek bőséges áldásban, volt része Berettyóújfaluban, ahová a Tiszántúl több körzetéből egybe gyűltek, hogy részt vegyenek az egy hétig tartott ismeretterjesztő tanfolyamon, amelyet több igehirdető felkérésére Mészáros Lajos lelkipásztor szervezett meg. A tanfolyamon előadók voltak: Kolozs József (Karcag), Kovács Imre (Biharugra), Mészáros Lajos (Berettyóújfalu) és Dobos Gyula (Budapest). Az előadási anyag nehezen elérhető Bibliarészek, beszédszerkesztés, a Biblia átnézete, magyar nyelvtan, felölelte nagy vonásokban mindazt, amire az igehirdetőnek, imaóra vezetőnek, vasárnapi iskolai tanítónak és gyülekezeti megbízottaknak főképpen szükségük van. A megkívánt ismeretek birtokában nagyobb rendelkezésre állott csekély idő természetesen nem lehetett elég arra, hogy a résztvevők sokat elsajátítsanak, de azt megtanulták, hogy keveset tudnak és gyülekezeti, sőt közösségi érdek, hogy ismereteiket szorgalmas tanulmányozással gyarapítsák. A hét egyes napjain hétfőtől péntekig evangélizáló esték voltak, amelyeket állandóan nagyszámú hallgatóság látogatott.

Ez alkalommal a tanfolyami előadókon kívül szolgáltak még Isten igéjével Juhász Tivadar (Hajdúböszörmény), ki a bibliai földrajzból is tartott egy órát, Dobner Béla (Álmosd), Molnár Ferenc (Tiszagyulaháza), Kun Lajos (Bihartorda) és Varga József (Derecske) vendégprédikátorok, valamint Gergely Miklós és Patkás Gábor szeminaristák is.

A tanfolyamon 25 községből 63-an vettek részt. Volt, aki kerékpáron 156 km-t tett meg, hogy tudásszomját kielégítse. Az evangélizációs estéken szavalatok, ének és zeneszámok, továbbá egyes vendég testvérek igeszólásai is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az estéken mintegy négy órán áttartott előadásokon sok örömben volt részük a hallgatóknak.

Pénteken a berettyóújfalui gyülekezet tagjainak bevonásával, Kolozs testvér vezetésével tanulságos eszmecsere folyt arról, hogy a fegyelmezési jog és kötelesség gyakorlásának egyes eseteiben milyen magatartás volna követendő. A tanfolyam és az evangélizálás, mint felejthetetlen lelki élmény mély nyomot hagyott hátra, növelte a testvéri közösség és egymásra utaltság érzetét s azt az óhajt váltotta ki, hogy hasonló összejöveteleket minél gyakrabban tartanánk. A vendégprédikátorok pár estén át felváltva, a közeli Szentpéterszeg és Berettyószentmárton községben is tartottak evangélizáló előadásokat. Az Úr adja, hogy minden egyes léleknek, aki ezen összejövetelen részt vett, hasznára váljon.

Misszióúton a hajdúböszörményi fúvószenekar

1933. február 18-án reggel gyalog indultak Berettyóújfaluba. Itt egy család szeretettel látta vendégül őket, majd az imaház előtt működésbe hozták hangszereiket, élve a szabadtér minden lehetőségével. Szegedi bácsi akkorákat ütött a nagydobra, hogy a környékbeli fákról elszálltak a verebek, de annál inkább oda gyűltek az emberek. Az imaházba csak nehezen fértek el a zeneszóra összegyűlt hallgatók. Mészáros Lajos és Juhász Tivadar a megváltásról és annak jelentőségéről szóltak, hirdetve a Krisztus által kapott bűnbocsánatot. Másnap a vasárnap délelőttöt Berettyóújfaluban töltötték, délután azonban átgyalogoltak Berettyószentmártonba, ahol egy családi ház udvarába fújták meg a kürtöket, nem kis eredménnyel. Sokan voltak kíváncsiak a rezes vendégek látogatásának céljára. Erről Mészáros Lajos és Juhász Tivadar adtak számot a hallgatóknak, hirdetve Isten mindenki iránt gyakorolt szeretetét. Este visszagyalogoltak Berettyóújfaluba, ahol már zsúfolásig megtelt imaház várta őket. A szűnni nem akaró érdeklődés miatt csaknem éjfélig tartottak a vallástevő ajkak bizonyságtételeit tarkító zenei előadások. A rövidre szabott éjszaka után újra megvirradt és folytatták tervbe vett útjukat, Mezősas fele.

Berettyóújfalu 60 éves jubileuma (Békehírnök)

1937. október 10-én hálaadással kapcsolatban tartotta meg a berettyóújfalui baptista testvériség gyülekezetté tömörülésének 60. évfordulóját. Sokan érkeztek a szent vasárnapra a vidéki, környékbeli testvériség közül is a gyülekezetbe, hogy részt vegyenek az örömünnepen.

60 év: sok viszontagságot, tűrést, szenvedést és sok örömöt, reményt, lelki gazdagságot jelent. 1877-ben lett hívő Lisztes András testvér, aki különös szorgalommal és adottsággal, részletesen feljegyezte –1919-ben elkövetkezett haláláig- a berettyóújfalui gyülekezet nevezetesebb eseményeit. Eme feljegyzés nagyon értékes és érdekes adathalmaz, mely teljesen tiszta képet nyújt nem csak a helyi gyülekezet, de a magyarországi viszonylatban dolgozó baptista munkások részére is. Így tudjuk, hogy Berettyóújfaluban dolgozott a „mázsaszámra” való bibliaterjesztéssel foglalkozó Novák Antal, aki feleségével együtt ott is lakott és nagyban volt elősegítője a baptista misszió terjedésének. Gyakran megfordult ott Meyer Henrik aki magával hozta tolmácsát, Tatter testvért és ott tanácskozott a Domján testvér kíséretében megjelenő Kornya Mihállyal is. Nem kevésbé figyelemre méltó, hogy Lisztes András testvér a missziópénzt Budapestre Meyer testvérnek küldte, sőt a berettyóújfalui gyülekezet hozzájárult a Wesselényi utcai imaház építéséhez is. Egy nagyobb kölcsönt – 250 forintot – akkor kapott vissza a berettyóújfalui gyülekezet, amikor 1881-ben hozzáfogott a saját imaház építéséhez. A berettyóújfalui gyülekezet kötelékébe tartozott Lisztes Mihály is, kiről a Csopják-féle „Missziótörténet” ugyancsak röviden megemlékszik. Ez a Lisztes Mihály ugyanis valamikor Rudolf trónörökös lovászmestere volt. Így tanult meg németül is. Rudolfról azt tartotta, hogy akaratos, makacs ember volt, önmaga azonban a másik oldalról való emberi tulajdonságba öltözött be, midőn a Krisztus evangéliuma által megtérve, engedelmességre, tűrésre, szolgálatra adta magát. Ez a Lisztes Mihály volt az, aki németből énekeket fordított, azokat énekelgette és terjesztgette. S mint ilyen, úttörő volt…

Berettyóújfaluról Derecskére, innen Hajdúböszörménybe került a baptista misszió magva. Így értjük meg azt, hogy amíg Berettyóújfalu 60 éves jubileumot ül, addig Hajdúböszörményben csak 50 éves jubileumra gyűlhettek össze. Derecske kb. 55 évet ünnepelhetne.

1879 februárjában 12 lélek szánta oda magát Krisztus követésére, akiket Lisztes Mihály, Daróczi Mihály, Szántó Pál, Bíró István, Papp Imre, Balogh Mária, Daróczi Mihályné, Szántó Jánosné, Bíró Istvánné, Háló Andrásné, özv. Daróczi Jánosné, Balogh Zsuzsanna és Szabó Julianna néven említ meg a „berettyóújfalui Lisztes-kódex”. Nagyon figyelemre méltó áldozat szempontjából a kicsiny gyülekezet lelki adottsága, hogy többször elhívják körükbe Budapestről Meyer-Tatter, Nagyszalontáról Kornya-Domján testvéreket és ezek nem csekély útiköltségét –a misszión kívül- mindig teljesen és örömmel fedezik. E sorokkal egyidejűleg nyilvánosságra is óhajtom hozni ennek a „Lisztes-kódex”-nek a létezését, melyet az újabbkor baptista történet szempontjából nemcsak fontosnak és értékesnek, de a baptista közösség szempontjából közkincsnek is kell nyilvánítanunk, és különös gondjaira kell bízni a berettyóújfalui gyülekezet vezetőjének addig is, míg az ilyen tartalmú feljegyzések nagyon fontos, központi elhelyezést nyerhetnek. A gyülekezetben hosszú időn át szolgáltak többek között: Balogh Lajos és Cseke Antal míg most szolgálatot végez az 1930. augusztus 20-án felavatott Mészáros Lajos prédikátor. A 60 éves ünnepélyre nagy számban megjelent testvérek előtt Dr. Udvarnoki Béla, alulírott, Dobner Béla és Kovács Imre testvérek szólták az igét, míg Cseke Antal visszaemlékezése és Mészáros Lajos történelmi tárgyú felolvasása, kevés szavalatokkal, zene- és énekszámokkal nagyon változatossá tették a nagy és szép estély sorrendjét. Dicséret és köszönet illeti a szép ünnepély rendezőjét és azokat a kedves testvéreket, kik szívük szeretetével látták el s vendégelték meg a messze vidékről érkező testvériséget. Az Úr Lelke legyen továbbra is vezetője a szép berettyóújfalui gyülekezetnek.

Ifjúsági Találkozó Berettyóújfaluban

1943. november 14-én Isten gazdag áldásában részesítette a biharvidéki ifjúságot és gyülekezetünket. Bokor Barnabás lelkipásztor vezetésével megjelent nálunk a nagyváradi gyülekezet ifjúsága, ének- és zenekara s mindnyájunk lelkét örvendeztette szép előadásaival, Bódis Sándor karmester testvér vezetése mellett. A testvéri szeretet sok áldásban részesítette az Úr népét. Az előadók Bokor Barnabás, Kovács Imre, Dobner Béla lelkipásztorok oly gazdag terítékkel szolgáltak lelkiekben, hogy mindnyájunknak örömtől áradozott a szívünk. Vendégeink voltak még id. Papp Károly (Kolozsvár) és Sándor János (Homoródszentmárton). A helyi testvériség 150 terítékes egytálételes ebéddel szolgált. Áldás fakadjon a testvéri szeretetből a nemes munka nyomán!