Értékes vagyok?
„…Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem a szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (Péter első levele 1,18-19)
Talán tapasztalhattuk, hogy a dolgok árát nem a valódi értéke szabja meg, hanem az, hogy mennyit vagyunk hajlandóak kifizetni érte. Sajnos sokszor mi, emberek is beárazzuk egymást: de vajon milyen értékrend szerint? Ki számít értékesnek a szemünkben, és ki nem? Manapság a pénz, hatalom, karrier, népszerűség a mérce. Viszont úgy tűnik, kevesen érik el ezekből a megfelelő szintet, ezért felmerül a kérdés: biztosan jó ez az értékelési módszer?
Az áruházi leárazásokhoz hasonlóan az embert is sokszor leértékelik. Egy-egy rossz döntés után, ha nem teljesítjük az elvárt szintet, kudarcos életszakaszok közben, kíméletlenül ránk ragasztják az árcsökkentett bélyeget. Ne add oda a lelked és a tested olcsón egy-két hízelgő szóért, érdekkapcsolatért, látszólagos jólétért, halvány reménysugarakért! Hidd el, te ennél sokkal többet érsz! A drágakövek is hosszú folyamat során érik el, amíg meg nem csillan bennük az érték. Tedd Isten kezébe az életed: Ő az igéje által megtisztít, a próbák által megcsiszol, hogy helyére kerüljön az életed!
Isten nem a teljesítményünk alapján szabja meg az értékszintet, hiszen így hozzá képest mindenki alul teljesítene. Számára azonban minden ember egyformán értékes, hiszen mindannyiunkért a legdrágább árat fizette: Jézus Krisztus életének értéke lett felajánlva érted. Isten előtt tehát ennyit érsz, ha elfogadod az árat, amit fizetett. Nem számít, hogy mások mennyire értékelnek, ahogy az sem, hogy mennyire tartod magad értékesnek.
Isten vár téged az ő országába, ahol Krisztus örökkévaló áldozata értékessé tette a te életed is. Jöjj, és kérj bocsánatot, ha eddig nem hittél neki! Tedd le bűneid, vádlásaid, kisebbrendűségi érzésedet, utasítsd el a hamis megfelelési kényszert, és szabadulj fel a hitre! Fogadd el Krisztus bűnbocsátó áldozatát! Engedd, hogy az „árcéduládon” ott lehessen a felirat: megváltva!
Kiss János
