Megfizethetetlen

„Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni?” (Ézsaiás könyve 55,1-2)
A tiszta víz oltja igazán a szomjúságot. A szirupos, különféle ízfokozóval megbolondított folyadékok nem enyhítik az epekedő érzést, hanem tovább fokozzák azt. Ez lelki értelemben is így van: szinte csak akkor vesszük észre a lelkünk emésztő szomjúságát, ha már a teljes üresség, fásultság, értéktelenség érzése hatalmasodik el rajtunk.
A próféta piaci árushoz hasonlóan szólít meg bennünket. Azokat érinti ez a felhívás, akiknek a lelke vágyik a frissülésre, akik már belefáradtak a hamis utánzatok fogyasztásába, és csalódtak. Isten igéjében azonban minden megvan, ami csillapíthatja a lelkünk szomjúságát: a bátorítás, amely elűzi a félelmet, az őszinteség, amely kivezet a hamisság zsákutcájából, a gondoskodás, amely enyhíti a magány okozta elesettséget, és a szeretet, amely felszárítja az elutasítottság könnyeit.
Mi tart vissza attól, hogy elfogadjuk az ingyen kínált, lelket gyógyító isteni meghívást? Talán a kudarcos próbálkozásaink miatti kétségeink, hogy valóban használható, értékes-e a kínált táplálék? Talán nem akarjuk beismerni, hogy fáradozásunk jutalmát vesztegettük el haszontalan próbálkozásokra: emberi kapcsolatok, amelyekbe minden bizalmunkat fektettük, célok, amelyekért odaáldoztuk időnket, pénzünket, de nem enyhítették lelkünk szomjúságát. Talán már mindenünket odaadtuk egy jó szóért, egy bátorító dicséretért; lehet, hogy nem maradt már semmink, amit kínálhatunk, hogy megkaphassuk azt, amire valóban szükségünk lenne. Isten ingyen adja kegyelmét, szeretetét, gyógyító váltságát, nem vár érte fizetséget. Megszoktuk talán, hogy minden értékes dologért fizetnünk kell, Isten evangéliuma azonban ingyen van: de nem azért, mert értéktelen, hanem mert megfizethetetlen. A szeretet, amelyet Jézus Krisztus áldozata táplál, nem vár tőlünk fizetséget, csak azt, hogy megszabaduljunk a bűneinktől, és engedjük el sikertelen próbálkozásaink veszteségeit. Ne sajnáljuk, hiszen ezek a kudarcok vezethetnek el minket az igazi megoldáshoz, amely ingyen kegyelemből lehet a miénk.
Készen van a szabadulás útja, lépj rá bátran, melynek végén Jézus vár!

Kiss János