Hétindító Igei gondolatok – Életünk útja

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
 (János evangéliuma 14,6)

Születésünkkel elindulunk az élet különleges, kihívásokkal teli útján. Vannak saját útjaink, amelyet csak egyedül járhatunk be. Legtöbbször azonban útitársakat is kapunk, akikkel együtt kell tovább haladnunk. Különbözőek vagyunk: más a tempónk, mások az elképzeléseink, más eszközöket szeretünk az utazásra használni.

Útjainkat megtervezzük, és megpróbálunk alaposan felkészülni. Minden gondos előkészület ellenére kerülhetnek elénk nem várt akadályok. Zsákutcákba tévedhetünk, körforgalmak lassíthatják a tempót, ahol különösen figyelnünk kell a megfelelő kijárat megválasztására, különben eltévedünk. Közben azokra is figyelnünk kell, akikkel együtt közlekedünk. Előfordulhatnak karambolok is, melyek átírják elképzeléseinket.

Gyakran érkezünk útkereszteződésekbe, ahol tanácstalanná válhatunk. Nem időzhetünk sokáig az elágazásnál, mert feltartanánk a mögöttünk haladókat, döntenünk kell. Lehet, hogy életed útja most éppen egy ilyen elágazáshoz érkezett, ahol a döntés kényszere nyomaszt. Ne csüggedj! Félre lehet húzódni, és a csendben át lehet gondolni a kialakult helyzetet. Nem véletlen vannak az utak mellett parkolók. Bár a világ azt sugallja, hogy erre nincs szükség, mert aki megáll, az lemarad, kiesik a versenyből. Milyen versenyből? Mert egyébként miért „versenyeznek az emberek? 

A múlandóért, veszendőért. Miközben ezekért a dolgokért hajtanak, miután megszerzik, ünnepelhetik sikerüket a kórházi ágyakon, pszichiátriákon, és a válóperes tárgyalásokon, vagy magányosan, hiszen még a szeretteik is lemaradtak mellőlük, mert nem bírták az eszeveszett tempót. Micsoda dicsőség…

A parkolók a feltöltődés, az erőgyűjtés helyei. Itt visszanézhetünk az eddig megtett útra, értékelhetjük a tapasztalatokat, megláthatjuk, hogy jó irányba haladunk-e, előre nézhetünk a célra, esetleg újra tervezhetjük a tovább haladást.

Kérlek állj meg most, és pihenj meg egy kicsit! Míg olvasod ezeket a sorokat, gondolatban engedd, hogy Isten betereljen egy olyan parkolóba, ahol meghallhatod Őt.

Az Istent elutasító ember a hitetlenség bűne miatt eltévedt, és olyan utakon bolyong, ahol rákényszeríti a sodró tömeg a rohanásra, kapkodásra, és amely végén a kárhozat szakadéka vár rá. Az emberiség gyors tempóban rohan efelé.

Jézus életével, tanításaival kijelölte számunkra az élet útját. Úgy hív az élet, az igazság útjára, hogy előttünk bejárta azt. Szeretetével, áldozatával megtisztította, kitaposta, igéjével térképet adott a kezünkbe, hogy el ne tévedjünk. Szentlelkét hagyta, hogy elkísérjen bennünket, előttünk járt és megmutatta az üdvösség útját.

Próbáld most Isten szemszögéből szemlélni életed útját, vizsgáld meg céljaid! Nézz egy pillanatra azokra is, akik veled együtt haladnak. Bírják a tempódat, nem lassítod őket? Nem gátolod őket a haladásban, jó veled együtt utazni? Másoknak is szabhatunk úticélokat, példamutatásunkkal pályára állíthatjuk őket. Ez komoly felelősség. Biztosnak kell lenned abban, hogy te is jó úton vagy.

Kiss János