Biztos-e a holnap?

„Most tehát, akik azt mondjátok: ‹‹Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk››, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jakab levele 4,13-15)
Az év kezdete általában a nagy fogadalmak, ígérgetések, tervezések időszaka. Bátran álmodozhatunk a jövőről, de gondolkodásunknak nem szabad nélkülöznie a megfontoltságot, józanságot. Megújulhatunk, motivációt kaphatunk, de az évnek félelemmel, aggodalommal is neki indulhatunk. Minden kezdet rejthet számunkra új lehetőséget, kihívásokat, de ugyanúgy próbákat is.
Hadd folytassam egy személyes történettel, amelyet a napokban éltem át. Az elmúlt év őszén átestem a koronavírus által okozott betegségen: két hétig lázasan, legyengülve feküdtem, míg a szervezetem a vírussal küzdött. Ezt követően ugyan megerősödtem, de a köhögés megmaradt. A biztonság kedvéért elmentem röntgenre, ahol a betegség szövődményeként kimutatták a tüdőgyulladást. Egy hónap múlva újabb röntgen következett, ez alkalommal beazonosíthatatlan foltot mutatott a kép, ezért CT-vizsgálatra küldtek. Aznap, mikor az eredményekért kellett mennem, Bibliaolvasás közben ezzel az igével bátorított Isten: „Ezért örül a szívem, ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” (Zsoltárok 16:9) Míg a kórházban vártam az eredményre, közben mindenféle gondolatok harcoltak bennem: az igei bátorítás ellenére meg kellett küzdenem a sötét, reménytelen jövőképpel, a halálos betegség által okozott szenvedés lehetőségével, és a gyógyítható, kezelhető betegség gondolatával is. Isten Szentlelkének segítségével megérkezett a békesség, és nyugalmat találtam, Istennek hála pedig az eredmény is negatív lett. A várakozás nehéz perceiben Isten megmutatta, hogy milyen kiszolgáltatott vagyok: az életem, az álmaim, terveim, amelyeket erre az évre elképzeltem, egy pillanat alatt a homályba veszhetnek. Isten emlékeztetett arra, hogy milyen törékeny az életem. Az ige sorai megelevenedtek előttem, és tiszta szívből mondtam: „igen Uram, ha akarod, akkor élek, és azt fogom cselekedni, amely az akaratoddal egyezik”.
Sokszor hiányzik életünkből az alázat, pedig általa megláthatjuk a saját korlátainkat, emberi létünk esendőségét, és eközben beismerhetjük, milyen kis porszemek vagyunk a világmindenségben. Nem bízhatjuk el magunkat, szükségünk van Krisztus kegyelmére!
A Teremtő felajánlja számunkra az Ő jelenlétét, támogatását, vezetését, amelyet csak alázatos szívvel lehet kérni. Ne szalasszuk el a lehetőséget!

Kiss János