Hétindító Igei gondolatok – Szeretetnyelv

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” (János első levele 3, 18)

Könnyelműen kimondott szavak súlytalan világában élünk, sokan sokfélét beszélünk. Meggondolatlan ígéreteink halnak el nap mint nap, mert nem születik belőlük cselekedet. Sokkal könnyebb „szóval szeretnünk”, bár úgy tapasztalom, hogy ma már ez is nehezünkre esik. Egyre kevesebbszer hangzik ajkunkról a hiányt kissé enyhíteni tudó „szeretlek” szó. Talán megszületik a vágy a szívünkben, hogy cselekedettel is szeressünk, de mire a tettek mezejére kellene lépnünk, elfogy az erő. Miért van ez így?

Az Istentől elszakadt, a Teremtőtől egyre távolabbra sodródó ember saját hiányaival is nehezen birkózik meg: miből tudna szeretetet adni másoknak? Az első lépés a szavak tettekre váltásának útján, hogy menjünk a szeretet forrásához. A szeretet maga Isten, akinél kifogyhatatlan erőtartalékokat találunk. Úgy juthatunk ehhez a forráshoz, ha imádkozó szívvel olvassuk a Bibliát, ahol Isten kinyilatkoztatja magát számunkra.

„Abban nyilvánul meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (János első levele 4, 9)

Jézus Krisztus, az emberré lett Isten, elénk élte az igénk igazságát. A tiszta, szent Isten meghalt vétkeinkért, hogy életünk lehessen. Ez az igazi szeretet, amely odaáldozza magát a másikért. Bemutatta, hogyan kell a gyakorlatban tartalommal megtölteni ezt a szót, melyet üressé tett az önzőség mocsarába süllyedt ember. A Szentlélek, amely elküldetett, hogy az erőtlen embert igazságra vezesse, segítségünk a hiánypótlásban, így már lesz miből adnunk másoknak.

Nem kell messzire mennünk, nézzünk szét a közvetlen környezetünkben: bőven vannak lehetőségeink! Az Isten vezetésével kiléphetünk a tétlenség és a hamis ígérgetések börtönéből, szemünk és szívünk is megnyílhat a cselekedetekkel való szeretet gyakorlására.

Ismerjük meg, és tanuljuk egymás „szeretetnyelvét”!

Kiss János