A gyülekezet története
Lelkipásztoraink
Kezdetben:
Novák Antal, Lisztes Mihály, Meyer Henrik, Kornya Mihály, Balogh Lajos
A berettyóújfalui körzet önállósulása
Molnár János, Lisztes András, Cseke Antal, Mészáros Lajos, Zentai László, Szlovák Tibor, Kulcsár Tibor, Fülep Sándor , Lukács János, Papp Dániel, Kiss János
Novák Antal (1828-1877)
Novák Antal a pesti szabómester az 1860-as évektől összeköttetésbe került id. Rottmayer Jánossal, aki baptista vallásos iratokat adott neki és megismertette a baptista tanokkal. Novák Antal megtért, és jelentősen előmozdította a kezdeti baptista missziót. Mikor a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt a mesterségéből megélni nem tudott, bibliaárusítással kezdett foglalkozni. Egyre nagyobb arányú bibliaeladása feltűnt a Brit- és Külföldi Bibliatársulat budapesti főügynöksége üzletében, és bibliaterjesztő ügynökként alkalmazták.Buzgón vitte a Bibliát, főleg a Tiszántúl városaiba és falvaiba. De nemcsak kötelességszerűen árusította, hanem az útjain őt elkísérő nejével együtt lelkesen hirdette is a biblia alaptanításait. Novákék evangélizálása révén a protestáns egyházak tespedésébe belefáradt hívők sok helyen vallásos összejöveteleket tartottak, imádkoztak, énekeltek, olvasták a bibliát és magyarázták, ami ébredést támasztott.
Kutatások szerint már 1869-ben járt a baptista misszió szolgálatában, Berettyóújfaluban. Ekkor még Novák Antal nem volt alámerítve. 1872-ben újabb két hónapot töltött ebben a községben. Később gondoskodott arról, hogy a rendszeres bibliatanulmányozókkal foglalkozzon valaki. A Nagyszalontáról származó Lajos Jánosra bízta azt. Így szereztek tudomást a nagyszalontaiak is Novák Antalról és munkájáról.
Sok fáradság, örökös utazás volt a sorsa, de elérte, hogy az általa árusított bibliát, érdeklődéssel olvasta az Alföld népe. 1877. december 17-én, valószínűleg Nagydisznódon (Heltau) hunyt el. Meyer Henrik ezt jegyzi be az anyakönyvbe: „hazament”.
Lisztes Mihály (1849-1898)
1869 decemberében kerül el bibliaterjesztő útja során Novák Antal hitvesével Berettyóújfaluba, id. Lisztes Mihály házába. Ott tíz hétig tartózkodtak. Lisztes Mihály itt hallja meg először az evangélium üzenetét. Bevonul kötelező sorkatonának, és mint huszár a kiképzés után Bécsben szolgál. Gyors felfogó képessége révén hamarosan megtanulja a német nyelvet. 1879. november 12-én éjjel merítkezik be a Berettyóba Meyer Henrik által.
1881 októberében a Budapesti Baptista gyülekezet megválasztotta a Biblia és vallásos iratok terjesztésére. Előbb a közeli majd a távolabbi helységeket kezdi látogatni öccsével, Andrással, hirdetve a bűnbánat, megtérés és újjászületés bibliai igazságait. Földesen Balogh Lajos tőle hallotta először az evangéliumot. Szadáról 1882 februárjában a református lelkész és az elöljáróság hazatoloncoltatta. 21 községben hált meg, míg gyalogosan hazavezették. Az út hosszú volt, lábai megdagadtak és kisebesedtek. Minthogy Lisztes Mihály egyre gyakrabban fordul meg a fővárosi német gyülekezetben, Meyer Henriktől kap a gazdag német énekirodalmat tartalmazó gyűjteményekből. Hozzálát első énekfordításainak elkészítéséhez, amelyeket egyelőre csak országjáró misszióútjain mer elővenni. A dallamok újszerűek, könnyen tanulhatók. Meyer Henrik 1886-ban, a fővárosba invitálja, ahol bibliaterjesztésre kéri fel, közben egy pesti ércfényező mesternél keresi kenyerét. Éjszakánként pedig pihenését feláldozva, virrasztva fordított a német énekeskönyvből.
1890. november 18-19-én a nagyváradi gyűlés megbízta az egész ország területének az anyakönyv vezetésével. Ahol megjelenik, saját kezűleg írja be az énekeket egy-egy keményfedelű könyvecskébe, melyet lelkes fiatalok másolnak és adnak tovább. Ezek a fordítások Hajdú-Bihar, Békés megye illetve Kalotaszeg vidékén forognak közkézen, de eljutnak a főváros környéki magyar gyülekezetekbe is.
A 90-es években egyre inkább az időközben megalakult, vagy alakulóban lévő énekkarok számára fordít. Nyomtatott kiadásra nem volt lehetőség, ezért a hívők maguk készítették a saját énekes füzetüket, amik folyamatosan újabbakkal bővültek. Ez volt az „írott énekek” korszaka. A visszaemlékező feljegyzések szerint Lisztes Mihálynak igen kellemes bariton hangja volt, s bármerre megfordult, gyülekezetek szívesen hallgatták énekszolgálatát.
Facimbalom segítségével tanította az énekeket. A gyülekezeti éneklés kíséretére – ahol megtehették – harmóniumot vásároltak. Lisztes Mihály legfőbb szolgálatát az ének és zene területén végezte. Sok más gyülekezetekben is segített az énekek tanításában. 1893-tól jelennek meg nyomtatásban magyarul a baptista énekek, pl. a „Kis Zsoltár”, amely anyagát jórészt a Lisztes Mihály által fordított énekek alkották. Kilenc éneket jelölt meg Kőrösi István, amelyekre úgy emlékszik vissza, mint Lisztes Mihálytól eredő fordításokra.
Felsoroljuk őket énekszám és kezdősor szerint, amely az Evangéliomi Zsoltárban (1907) találhatóak:
155. Hogy ne volna jó azon helyen!; 288. Ösmered-e azon forrást?; 290. Óh, csak sírj!;
432. Óh még van hely a mennyei nagyteremben; 455. Megváltóm több éltemnél!;
468. Egykor holt voltam a bűnben; 469. Egy kiáltás harsan a távolból;
475. Haza megyünk ég felé; 494. Nézd csak Dánielt, miként esedez!
A kilenc énekfordítás csupán töredéke Lisztes Mihály énekfordítói munkásságának. Sokirányú zenei tevékenységét számba véve, őt kell a magyarországi baptista zenei élet megalapozójának tekintenünk! A kilenc énekversből négy még napjainkban is él a baptista énekkaroknál használatban lévő Evangéliumi Karénekek-ben. A négyből kettő eredeti sorkezdettel, kettő pedig Csopják Attila igazításával éli utóéletét.
Ezek a következők: „Ösmered-e azon forrást?” („Ismered e azt a helyet?”); „Óh, csak sírj”; „Megváltóm több éltemnél” („Vonj Uram, vonj engemet!”); „Nézd csak Dánielt!”
1894-ben Hajdúböszörménybe került. Azonban alig telt el négy esztendő, a tüdőbaj áldozata lett. 1898. szeptember 23-án, 50 éves korában elhunyt, Berettyóújfaluban.
Meyer Henrik (1877-87)
Az első évtizedben, mint frissen alakult baptista közösség a Pesti gyülekezethez tartoztunk, amelyben Meyer Henrik elöljáró szolgált. Többször megjelent nálunk is. Oroszországi tartózkodása idején – valószínűleg 1870-ben – avatták lelkipásztorrá. Ettől kezdve végez önállóan pásztori feladatokat: tagfelvételt, bemerítést, úrvacsoráztatást, avatást stb.
1873-ban költözött Magyarországra Zágrábból áthelyezéssel, mint bibliaárus. A bibliaterjesztés vágya hozta országunkba. Azonnal vasárnapi iskolát alapított, és Ő szervezte meg az első Magyarországi Baptista Gyülekezetet, amelyben németül folyt az istentisztelet. Mikor csak magyarul értők között szolgált tolmácsról gondoskodott. Nem volt képzett lelkipásztor, de a missziómunkában már előzőleg sokoldalú és gazdag tapasztalatokra tett szert. Bátor fellépése széleskörű általános műveltsége és bibliaismerete tiszteletet és tekintélyt parancsolt. Fáradságot nem ismerő áldozatkészséggel az evangélium hirdetésére tette életét. Nem volt hiba és fogyatkozás nélküli ember, de hazánk szervezett baptista missziójának az elindításában Isten alkalmas eszközének bizonyult. Az első években, az Ő kezében egyesült az országos baptista mozgalom összes fonala. Fiatal korában már életelve volt: „az időt nem szabad elvesztegetni… mindig csak előre… sikerülni fog!” Ez a határozott és optimista gondolkozás jellemezte egész életében.
Kornya Mihály és Tóth Mihály vénné avatásáig a magyar nyelvű területeken is egyedül ő végezte az új tagok felvételét és bemerítését. Kornya és társai igen aktív és eredményes missziómunkát végeztek. Így egyre gyakrabban kellett új és új helyekre utaznia. Berettyóújfalu első megtérője Lisztes András, még Budapestre utazott bemerítkezni.
1879. november 12-én azonban megvolt az első bemerítés Berettyóújfaluban. Erről így számolt be Meyer Henrik: „Éjjel két óráig 13 lelket találtunk alkalmasnak a felvételre. Köztük egy idős beteg asszonyt. Hajnali 3 órakor vonultunk ki a Berettyó folyóhoz, a beteget kocsival toltuk ki, mert már évek óta nem tudott járni. A víz befagyott, a jég azonban nem volt vastag így feltörtük. Bemerítettük mind a 13 testvért. Csodálatos volt, hogy a hazafelé vezető úton a betegnek nem volt már szüksége kocsira, saját lábán jött haza s haláláig tudott járni.”
A bemerítkezők névsora: Lisztes Mihály 28 éves, Daróczi Mihály és neje (Bagosi Julianna), Szántó János és neje (Daróczi Zsuzsanna), Biró István és neje (Nagy Erzsébet), Papp Imre, Lisztes Mihályné (Balogh Mária, Lisztes András és Mihály édesanyja), Háló Andrásné (Szabó Zsuzsanna), özv. Daróczi Jánosné (Futás Erzsébet), Balogh Zsuzsanna, Cs. Szabó Mihályné (Szücs Juliánna). Az ún. hittérítési pénzt Lisztes András Pestre küldte, amelyről Meyer Henrik pontos elszámolást küldött negyedévenként 3 ellenőrrel aláíratva. Ez a gyülekezet első, hősi időszaka. Hat alkalommal volt bemerítés ez idő alatt.
Kornya Mihály (1887-1893)
Ebben az időszakban Kornya Mihály töltötte be az elöljárói szolgálatot. Felvétel, kizárás, jelenlétében történt. A bemerítéseket Ő végezte. Természetesen rajta kívül többen megfordultak Újfaluban. Pl. Tóth Mihály Nagyszalontáról. Kornya testvér Szalontáról járt ide. Lánglelkű „paraszt apostol”, kitűnő szónok. Nagyszalontán 1873-ban ismerkedett meg Novák Antallal több Bibliát tanulmányozó társával együtt. 1875-ben merítkezett be Gyulán a Körösbe, Meyer Henrik által. 1877. november 11-én Tóth Mihállyal és Balogh Lászlóval együtt diakónussá avatták Nagyszalontán. 1878 pünkösdjén indult első misszióútjára lovaskocsival Biharugrára, majd Berettyóújfalu, Derecske, Földes, Zsáka, Darvas, Komádi és Zsadány voltak a következő állomások. 1881. júniusában, Kornya Mihályt és Tóth Mihályt vénné avatták, ettől kezdve Kornya saját maga vette fel, merítette be az új tagokat és szervezte meg az új gyülekezeteket. 1894-ig Kornya Mihály végezte a bemerítés szolgálatát egész Kelet-Magyarországon. Több mint 11000 embert merített be és alakította meg az új gyülekezeteket.
Csopják Attila a következőket írta Konyárról: „Csodálatos ember volt Kornya testvér. Írni, olvasni nem tudott tökéletesen, mert kevés iskolát járt, hanem olyan szónoki képességről tett bizonyságot, amelyet tanult lelkészek is megkívánnának. Emellett bátor, buzgó, szorgalmas, minden akadályon áttörő férfiúnak bizonyult. Ez a magas, nyúlánk termetű, sovány ember folyton járt városból faluba, faluból városba és mindenütt szívekbe ható szavakkal hirdette az evangéliumot. Sűrű és gyakori megtérés támadt működése nyomában. Komoly ember volt, de gazdag, humorral rendelkezett, s míg mély szavai könnyekre fakasztották hallgatóit, más szavai megvigasztalták őket.” Sok üldözésen ment keresztül, de ezek a szenvedések nem tántorították el. 1917-ben halt meg 72 esztendős korában. 6 alkalommal végzett Újfaluban bemerítést.
Balogh Lajos (1894-1898)
Ebben az időszakban a Hajdúböszörményi gyülekezethez tartoztunk. Balogh Lajos Földesen született. 1893-ban, 4 évi tanulás után hazajött Hamburgból, a Baptista Teológiáról Udvarnoki Andrással együtt. A Hajdúböszörményi gyülekezet hívta meg lelkipásztorának.
1894 februárjában történelmi nevezetességű gyűlés volt Újfaluban. Kornya Mihály munkaterületét két részre osztották. A felosztást földrajzilag Lisztes Mihály végezte. Balogh Lajos működési területe: Hajdúböszörmény és környéke, Karcag és környéke, Újfalu és környéke, 14 állomással. A hittérítési pénz Hajdúböszörménybe lett küldve. Ebből lett fedezve a lelki munkás illetmény és egyéb kiadások. Balogh Lajos felavatása 1894 februárban volt Karcagon. Öt elöljáró imádkozott érte kézrátétellel: Meyer Henrik (Budapest), Kornya Mihály (Nagyvárad), Tóth Mihály (Nagyszalonta), Péteri Gyula (Újvidék), Kusz Miksa (Temesvár).
Egy bécsi evangélikus lap azt írja róla, és Kornya Mihályról, hogy 1894-ben néhány hónap alatt 262 tagot nyertek meg Jézus Krisztus számára. Balogh Lajos rendkívül energikus és sokrétű munkásságot fejtett ki. Nem csak az igehirdetés szolgálatát látta el e hatalmas területen, hanem a bemerítéseket, a folyó ügyek intézését, a gyülekezetek szervezését és a missziómunkások képzését is. Ezen kívül jelentős volt az irodalmi munkássága. A magyar nyelvű misszió önállósulása és megszervezése után nagy gondot fordított a vasárnapi iskolák hatékony működésére. 1899-től ő szerkeszti a Hajnalcsillag című gyermeklapot egészen haláláig (1919). 1900-ban Vasárnapi tanító címmel havi folyóíratott indít. Könyvek, és füzetek tucatja került ki gazdag szellemi és lelki kincsesházából. Pl.: Búcsúhangok című temetési énekeskönyv. Szerkesztő munkatársa az 1905-ben kiadott A hit hangjai című gyülekezeti énekeskönyvnek. Újfaluból 1896-ban 6 hetes igehirdetői tanfolyamon vett részt Hajdúböszörményben: Lisztes András, Daróczi Mihály és Szántó Mihály.
Balogh Lajos testvér 7 alkalommal végzett bemerítést Újfaluban.
Molnár János (1898- 1902)
Molnár János testvért 1894-ben választotta meg a hajdúböszörményi gyülekezet igehirdetőnek. Ettől kezdve nem csak helyben, hanem a gyülekezet állomásain is a vidéket járva vitte az örömhírt. Megfontolt tanácsaival hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjön a hőn óhajtott szövetség. Molnár János a hajdúböszörményi gyülekezet anyagi ügyeinek támogatásából is bőkezűen kivette a részét. Az elsők között ajánlotta vagyonának tizedét az imaház építésére. 1896 szeptemberében Molnár testvért téli munkássá választotta meg a gyülekezet. Ez azt jelentette, hogy novembertől áprilisig a misszióállomásokon hirdette az igét, nagy eredményekkel.
1898. március 8-án Berettyóújfaluban gyűlés volt, amelyen négy részre osztották Balogh Lajos testvér munkaterületét:
Hajdúböszörmény és környéke Balogh Lajos keze alatt maradt.
Karcag és környéke, ahol Balogh Márton / Balogh Lajos testvére / lett a lelkimunkás.
Debrecen és környéke, Szűcs Imre vezetésével lett önállósítva.
Berettyóújfalu és környéke: Molnár János pásztorsága alá került (Berettyóújfalu, Bakonszeg, Földes, Furta, Zsáka, Berettyószentmárton, Biharkeresztes, Derecske, Konyár) kilenc állomással.
Még javában tartott a berettyóújfalui konferencia, amikor Diósgyőrből levél érkezett a konferenciához, amelynek tartalma az volt, hogy tudomásuk szerint választás lesz Molnár János és Varga Sándor között, mely szerint az egyik Diósgyőrbe, a másik Berettyóújfaluba lesz kirendelve. Ők azt kérik, hogy amelyiket Berettyóújfalu nem választja, azt ők –bármelyik legyen az-, szeretettel fogadják elöljárójuknak. A konferencia a berettyóújfalui testvérekkel egyetértésben Molnár János testvért javasolta a berettyóújfalui gyülekezet elöljárójának, akit a gyülekezet tagsága örömmel fogadott.
Balogh testvér saját meggyőződését a következőkben mondta el: „Molnár János nagy hűséget tanúsított az Úr ügye és a gyülekezet iránt, kivált mióta téli munkásnak meg lett választva. Azért állandó munkásnak a berettyóújfalui gyülekezetnek melegen ajánlom. Annak ellenére teszem ezt – mondotta Balogh testvér – hogy nagy sajnálatomra őt a hajdúböszörményi gyülekezetből, mint egy hű munkást nélkülöznünk kell. „
1900 októberétől Molnár János egy hat hónapos iskolán vett részt, amely Debrecenben volt megtartva Balogh Lajos vezetésével. Prédikátorrá avatása 1900. augusztus 19-én vasárnap délelőtt történt Berettyóújfaluban. Az avatóbizottság elnöke Balogh Lajos testvér volt Hajdúböszörményből. Az avató bizottság tagjai: Kozma Imre Biharpüspökiből, Soós István Békésről, Végh Mihály Ujlétáról és Lisztes Mihály Berettyóújfaluból. Molnár János testvér otthonát elhagyva fogadta el azt a helyet, amelyet az Úr számára kijelölt. Így lett a korábban cselédeket tartó Molnár János gazdából a Mindenható Isten háztartásának cselédje.
A szolgáknak parancsolóból – gazdaságát elhagyni tudó – mindenki szolgája, a berettyóújfalui gyülekezet első prédikátora.
Lisztes András (1903-1905)
1880 januárjában néhány berettyóújfalui lelki munkás elment Nagyszalontára. Ott az istentisztelet végeztével a városházára kisérték őket az éjjeli rendőrök az elöljáróság és a pap parancsára bezárták Lisztes Andrást, Lisztes Mihályt, és Papp Imrét. Tolonclevelet kellett hazahozniuk és átadni a helybéli jegyző úrnak. Meyer Henrik /elöljáró / 1881 júniusában felavatta Berettyóújfaluban diakónussá Lisztes Andrást, aki beszédhibájára és egyéb erőtlenségére hivatkozva csak úgy fogadta el a megbízást, hogy megígértette a gyülekezettel, hogy imádkoznak érte. Kezdettől fogva buzgón és szent komolysággal fáradozott a gyülekezet épülésén, növekedésén, bibliai tisztaságán. Nem volt szónok, sebes beszéde nem volt megnyerő, de annál inkább nemes lelkületű.
1903-ban a körzet kettévált. Berettyóújfalu, Bakonszeg, Berettyószentmárton, Zsáka egy körzetté alakult. A Berettyóújfalui körzet kilépett a Tiszavidéki Szövetségből és a Nagyváradihoz csatlakozott. Az újfalui gyülekezetnek ekkor fizetett munkása nem volt.
A körzet életét egy öt tagú bizottság irányította. 1904-ben a körzet gyűlése Kornya testvér vezetésével megválasztotta Lisztes Andrást vénjének, és egyben körzeti elöljárójának, Szántó Mihályt diakónusnak, Nyúzó Mihályt pedig kisegítőnek.
1904-ben a bakonszegi gyülekezet elvált a berettyóújfalui gyülekezettől és a Tiszavidéki Szövetkezethez csatlakozott.
1905-ben megkaptuk az állam részéről az elismerést. Ekkor a berettyóújfalui gyülekezet elhatározta, hogy visszalép a Tiszavidéki Szövetségbe és ezáltal csatlakozik az elismertek táborához. Lisztes András bemerítkezésétől – haláláig, összesen 42 évig volt hű munkatársa a gyülekezetnek.
Cseke Antal (1906- 1911 és 1913-1930)
1906-ban Berettyóújfalu, Derecske, Sáránd, Konyár, Földes, Bakonszeg, Furta, Berettyószent-márton, Zsáka, Szentpéterszeg egyesült és megválasztotta pásztorának egy éves próbaidőre Cseke Antalt, aki március 1-én munkába is állt, 50 korona havi díjazással. Fugyivásárhelyről költözött Derecskére. Fugyivásárhelyen született 1869-ben. Földműves szülők gyermeke. 20 éves korában tért meg. Mindjárt megtérése után sok szenvedésen ment keresztül. 1899-1900-ban részt vett a Budapesten tartott 6 hónapos prédikátor iskolán, melynek tanárai Balogh Lajos, Csopják Attila és Udvarnoki András voltak. 1904-ben evangélistává választották Hajdú, Szabolcs, Zemplén, Ung és Bereg megyékben. 1906-11-ig működött a Derecske-Újfalu egyesített körzetben. Derecskei szolgálata alatt 84 főt merített be. 1911 végén visszatért szülőföldjére.
1913-ban a berettyóújfalui gyülekezet és körzet újból meghívta Cseke Antalt lelkipásztorának. Ekkor a körzetnek kilenc állomása volt: Berettyóújfalu, Bakonszeg, Szentpéterszeg, Berettyószentmárton, Sáp, Gáborján, Furta, Zsáka, Biharkeresztes. Cseke testvér a pusztulástól óvta meg azt a községet ahol lakott. Ugyanis amikor a háború idején egyik alkalommal az oroszok tűz alá akarták venni a községet, néhány polgártársa kíséretében elébük ment és jelentette a parancsnoknak, hogy itt nem ütköznek ellenállásba, tehát békességesen vonulhatnak keresztül. 1927-ben halt meg Derecskén.
Erőfeletti munkát végzett. Segített ebben az akkor meglévő nagy missziós lendület, sok lelkimunkás, akik mint téli munkások dolgoztak. 1920-ban két téli munkás volt beállítva, 1922-ben négy, 1923-ban tizenkettő, 1924-ben tizenegy. A téli munkások szolgálatba állítása meghozta a várt eredményt. De maga Cseke testvér is önfeláldozóan végezte munkáját. Abban az időben sorba követék egymást a bemerítések. 1922-ben 45-en, 1923-ban 69-en merítkeztek be. 1913-30 között 383 embert merített be Cseke Antal. 1916-tól 1918-ig katona volt. Helyette Lisztes András és Molnár János végezte a szolgálatot. Amikor hazajött, családját betegen találta. Sok lelki-és fizikai teher ellenére is töretlen hittel dolgozott.
1924-ből egy feljegyzés maradt ránk, amely arra mutat, hogy a gyülekezet körében a testvéri együttérzés és segítőkészség szépen működött: „ A hencidai Csorba testvér ínséges állapotba jutott. A gyülekezet gyűjtést szervezett megsegítésre.” Mint állandó kisegítő forrás működött az úgynevezett missziókamra, ahol termények voltak elhelyezve önkéntes adakozásból, és ezekből a rászorultakat segítették. Ahogy az ige is tanítja: „A ti bőségetek kipótolja azoknak fogyatkozását!”
1919. 01. 08-án Nyúzó Mihályt vénné avatják.
Sorba épültek az imaházak: Berettyóújfaluban 1927-ben, Biharkeresztes, Bihartorda, Körmösd…. 1925-ben pedig Bihartorda székhellyel külön körzet is létesült, amely kb. 10 évig működött. Kun Lajos gyülekezeti vén a szentpéterszegi gyülekezetből lett szolgálatba állítva. Körzeti állomások: Furta, Zsáka, Bakonszeg, Torda, Rábé.
1926-ban Beregböszörmény is önállósult és megválasztotta munkásának Szántó Mihály testvért. /Beregböszörmény, Keresztes, Ártánd, Mezősas, Körmösd/. Azonban az a szervezkedés rövid életű volt. 1927 végén visszacsatlakoztak Újfaluhoz.
1928-ban a körzet foglalkozik új munkás beállításával Cseke testvér kérésére, mivel egészségi állapota megromlott és így nem tudta kellőképpen végezni a feladatát. 1929-ben meghívja a gyülekezet és körzet Mészáros Lajos teológust pásztorának, aki 1930 nyarán meg is kezdte tevékenységét.
Mészáros Lajos (1930- 1963)
Mészáros Lajos 1903-ban született Tiszamogyoróson. 1919-ben tért meg Rózsa Ernő evangélista által és 1920-ban be is merítkezett Sallai László által. 1926-30-ig volt a Budapesti Baptista Teológia hallgatója. 1930 augusztusában avatták fel a Berettyóújfalui gyülekezet és körzet lelkipásztorának. Az avató bizottság elnöke Udvarnoki András volt, a Teológia igazgatója.
Ekkor a körzetnek hét állomása volt. Az új pásztorral, nagy örömmel indult el ismét a missziómunka.
1932-ben történt, hogy özv. Lisztes Andrásné, szül: Szabó Zsuzsanna 1400 pengőt adományozott a gyülekezetnek, amelyből ki lett fizetve a gyülekezet adóssága, mely még fennmaradt az imaházépítésből. A gyülekezet pedig az imaház mellett lakást adott a fent nevezett testvérnőnek és betegség esetén gondviselést.
Bár a pünkösdi mozgalom zavaró hatása érződött különösen Gáborjánban, de a körzet jó egyetértésben működött, a missziós lendület tovább folytatódott. 1932 novemberétől nyolc evangélista munkálkodott a körzetben. 1936 novembertől, tíz téli munkás dolgozott a missziós állomásokon.
1933. január 16-21-ig igehirdetői tanfolyam volt Újfaluban, az előadók: Kolozs József, Kovács Imre, Mészáros Lajos és Dobos Gyula testvérek voltak és 64-en vettek részt 32 gyülekezetből.
Még ebben az évben Mészáros Lajos testvér kezdeményezésére konferencia volt Debrecenben a Nagyerdőn augusztus 29-31-ig. 600 résztvevővel. Előadók voltak többek között Fortin László, Dobner Béla és Mészáros Lajos. Berettyóújfaluból kilenc leány egy csoportjelenetet is előadott, amelyet Mészáros testvér írt. 1935-36-ig Mészáros testvér betegsége miatt nem tudta ellátni a körzet munkáját, őt Nyúzó Mihály, Szántó Mihály és Lisztes Sándor testvérek helyettesítették.
1935-ben Cseke Antal a Hajdúböszörményi Szeretetházban lett megbízva a gondnoki teendőkkel. 1937 januártól – márciusig Mészáros testvér az igehirdetők és az imaóra vezetők részére szerda esténként oktatást tartott.
1937. október 10-én lett megtartva gyülekezetünk fennállásának 60 éves jubileuma. Jelen volt Dr. Udvarnoki Béla, szövetségi elnök, Kirner A. Bertalan történész, Kovács Imre, Dobner Béla. A gyülekezet történetét Mészáros Lajos olvasta fel. Szolgált a péterszegi és az újfalui összevont vonós zenekar, és a derecskei énekkar.
1937-ben a gyülekezet megvásárolta az Eötvös u. 21 alatti telket. Erre 1938-ban lakás épült a prédikátor részére. Ez egy 8,5 x 5 m-es épület volt, amelyet 1947-ben elcserélte a gyülekezet az Eötvös u. 2 alatti (jelenlegi) ingatlanra.
1939-ben elkészült a bemerítő medence, és szeptemberben fel is lett szentelve, hálaadó ünnepély keretében 3 bemerítkezővel. Ezután jött a második világháború, amely a gyülekezetre nézve is mind anyagi, mind lelki szempontból megterhelő volt. A torony bádogsisakját is helyre kellett állítani, amelyet a háború alatt akna hajított le. A testvéri szeretet ebben az ínséges korszakban is megnyilatkozott: Víg Ferencnét, akit unokái elhagytak, felváltva gondozták a gyülekezet tagjai.
Mészáros Lajos a második világháború előtt és alatt a helyi légoltalmi bizottságnak volt az elnöke. A háború után a Nemzeti Bizottság és az Igazoló Bizottságnak volt az elnöke.
1946-47-ig pedig a Kisgazda párt helyi szervezetének alelnöke volt, majd lemondott e tisztségről. Amíg ereje és ideje engedte, addig e feladatok ellátásával is igyekezett a város jólétén munkálkodni, amire buzdít is az ige. Mivel azonban a gyülekezetünk tagjainak száma megnövekedett – ekkor volt a legtöbb tagja a gyülekezetünknek: 164 fő, 1948-ban – a világi tisztségekről lemondott.
1946 – 1954-ig Ifjúsági Konferenciák voltak Újfaluban a Berettyó mellett. Ez a gyülekezet életét is élénkítette és sokan a kívülállók közül is megtértek. Például 1949-ben háromszor is megmozdult a víz: pünkösdkor 30, októberben 4, Szilveszterkor ismét 4 bemerítkező volt. Az 1949-es konferencián 864-en voltak jelen. „Nem kis feladata van itt a lelkipásztoroknak, mint a kerület legnagyobb körzetében, hol a gyülekezetek havonta egyszeri meglátogatása is egy fél hónapba kerül.”- írta egyik jelentésében Mészáros testvér. Az 50-es évektől a gyülekezet taglétszáma fogyatkozni kezdett a sok elköltözés miatt.
Mészáros Lajost 1954-ben a Tiszántúli Egyházkerület elnökévé választották. Ezt megelőzően a 30-as, 40-es években pedig, mint kerületi titkár tevékenykedett.
1963. március 03-án a gyülekezet 86 tag jelenlétében Zentai Lászlót megválasztotta lelkipásztorává, aki ezt a húsvéti legáció alkalmával el is fogadta. Mészáros testvér örömmel adta át 33 évi szolgálat után a munkát e fiatal szolgatársnak.
Zentai László (1963- 1977)
1940-ben született Pesterzsébeten, munkás családban. 1954-ben tért meg Cserepka János evangélizálására és merítkezett be általa 1955-ben. Bekapcsolódott a gyülekezeti munkába és elhívást kapott lelkipásztori szolgálatra. Érettségi után 1959-63-ig a Baptista Teológia hallgatója volt. 1963-ban a berettyóújfalui gyülekezet meghívásának tett eleget, augusztus elsején vette át a munkát. A gyülekezetnek ekkor 113 tagja volt. A vezetőség tagjai: Mészáros Lajos nyugalmazott lelkipásztor, Lisztes Sándor gyülekezeti vén, Török Sándor, Török Lajos, Tóth Sándor, Koszorús Lajos, Móga Imre. Mivel lelkipásztorlakás nem volt, a kis imaházban lévő irodát rendezték be a testvérek ideiglenesen. November 10-én volt a beiktatás. Az avató bizottság elnöke Békefi Pál teológiai tanár volt. 1964 tavaszán lebontották az Eötvös u. 2 sz. alatti elavult épületet.
1965-66-ban a gyülekezet és körzet felépítette a lelkipásztorlakást. 1967 decemberben megtartották a gyülekezet fennállásának 90 éves évfordulóját. Szebeni Olivér volt az előadó.
Sok bontás, építkezés, tatarozás volt ezekben az esztendőkben. Az Eötvös utca részre kerítés készült, miután a gondnok lakás lebontásra került. A Madách utcai részen szép vaskerítés épült. 1977 tavaszán elkészült a kisterem, ami az imaházat és a szolgálati lakást köti össze. Berettyóújfalu városiasodott, ehhez gyülekezetünk is igazodott. Az építkezések között folyt a lelki munka is, ha nem is olyan lendülettel, mint évtizedekkel azelőtt. A lelkipásztor a helyi gyülekezet mellett a körzetet is látogatta.
A hét gyülekezet és az öt szórvány gyülekezet komoly munkát adott. Segítő munkások a helyi megbízottak, valamint Mészáros Lajos nyugalmazott lelkipásztor és Magyari László, amíg őt be nem iktatták a magyarhomorogi gyülekezet lelkipásztori tisztségébe. De az elhalálozások, az elköltözések és a kevés szaporodás miatt, a gyülekezet és körzet taglétszáma folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, bár az újfalui gyülekezet létszáma már évek óta 70 fő körül maradt.
1977-ben a vezetőség tagjai: Zentai László lelkipásztor. Mészáros Lajos nyugalmazott lelkipásztor, Török Lajos, Kocsi József, Koszorús István és Lisztes Tibor testvérek. A vezetőség tagjai közül kerültek ki az igehirdetők és az imaóra vezetők. A gyermekbibliakört Zentai Lászlóné vezette. Az ifjúsági bibliaórákat a lelkipásztor és felesége tartották. Ez év tavaszán határozta el a körzetgyűlés, hogy a missziós élet élénkítése céljából minden hónap utolsó vasárnapján körzeti csendes napot tart.
1977. augusztus 21-én ünnepelte gyülekezetünk 100 éves évfordulóját.
Szombat este és vasárnap délelőtt Mészáros Kálmán alelnök hirdette az igét, vasárnap délután pedig történelmi áttekintést adott a magyarországi misszióról. Ezután Hajnal József kerületi elnök igét hirdetett. A gyülekezet történetét a helyi lelkipásztor olvasta fel. Az imaház építésének 50. évfordulójáról szóló megemlékezést Koszorús István elöljáró, az énekkar és a zenekarok történetét Lisztes Tibor karmester-elöljáró ismertette. A helyi énekkar nagyszerűen felkészült és a rákoscsabai énekesekkel együtt gyönyörű énekekkel dicsérte az Urat. Ifj. Ráduly Emil segítségével elkészült a történelmi kiállítás. A nagy létszámú ünnepi gyülekezet együtt ebédelt, ilyen módon is élvezve az újfaluiak vendégszeretetét.
Szlovák Tibor (1978-1984)
Szlovák Tibor végzős teológusként került Berettyóújfaluba. Beiktatása 1979. április 22-én történt. Megjelenése és szolgálata tiszteletet váltott ki a hallgatóságból. Előtte, mint telógus is járt itt, ezért volt alkalmunk megismerni.
Szolgálati ideje alatt lett felújítva és átrendezve az imaház nagyterme. A szószék oldalra került és az énekkar egy csoportba a szemközti oldalra. Álmennyezet lett beépítve és lambériával lettek burkolva az oldalfalak az ablak magasságáig. Új ablakok lettek beépítve. A lambéria felszerelésében nagy segítségünkre volt a kiskőrösi testvériség, mely gyülekezetben nevelkedett Szlovák testvér. Még egy nevezetes dátum tartozik ez időszakhoz. 1983. február 13-án bresbiter és diakónus avatás volt gyülekezetünkben. A berettyóújfalui gyülekezet Lisztes Tibort presbiterré, Koszorús Istvánt és Szatmári Istvánt diakónussá, valamint a biharkeresztesi gyülekezetből Harsányi Tibort presbiterré avatta. Ezen az alkalmon vendégként jelen volt dr. Fazekas László, a diakónus bizottság akkori elnöke.
A szolgálatok területén az előkészítés és szervezettség volt a jellemző. Az énekkar sokszor elkísérte Szlovák testvért, amikor meghívottként szolgált más gyülekezetekben. Így mehettünk el szülővárosába, Kiskőrösre is egy alkalommal. A nálunk töltött idő alatt született Dóra és Viktor, akikkel immár együtt mentek tovább a gyulai gyülekezet meghívásának engedve.
1984. június15-én volt Szlovák Tibor testvér búcsú istentisztelete.
Kulcsár Tibor (1986-1989)
Kulcsár Tibor testvérrel levelező kapcsolatban voltunk, igen sok levelet váltottunk, mielőtt lelkipásztorunk lett.
1986. augusztus 19-én költözött ide feleségével együtt. 1986. szeptember 14-én volt a beiktatása. A jó értelembe vett „fővárosi erők” miatt sem volt számára könnyű ez a döntés. Szolgálatának nálunk töltött rövid ideje is jelzi ezt. Hisszük azonban, hogy Isten tudtával történt, aki azokat bízza többre, akik a kevesen is hűek. Munkában nem volt hiány itt sem, hiszen a félig kész bakonszegi imaházat kellett befejezni. Később a hencidai imaház építését is menedzselte. 1989. április 29-től május 1-ig kerületi Ifjúsági Konferenciát szerveztünk, amit Sátoraljaújhelyen tartottunk meg. Kulcsár testvér sok éneket fordított angolról magyarra. A konferencia alatt ezekből három éneket tanultunk meg: „Megtört a teste”, „Nagy Király”, ”Tégy engem békeköveteddé”. Ezek az énekek a Jézus az Úr című énekeskönyvben találhatóak.
Kapcsolataiból sok áldás származott. Az ő közreműködésével cseréltük ki az úrvacsorázó készletünket is. Amennyire tőlünk tellett, igyekeztük támogatni munkájában. Támogattuk pl. a rüchlikoni utat, új gépkocsit előlegeztünk meg.. stb. Mindezek áldásként visszahatottak a gyülekezetre.
Emlékezetes volt a budafoki út, ahová az énekkar is elkísérte Kulcsár testvért, itt több olyan testvérrel találkoztunk, akik tőlünk származtak el. Jó volt látni a régi arcokat.
Tisztában voltunk vele, hogy előbb-utóbb elmegy Budapestre. Ez csak idő kérdése volt. Annak ellenére, hogy tudtuk, mégis rosszul esett, mikor bekövetkezett. Első gyermekük itt született. A budafoki baptista gyülekezet meghívását elfogadva távoztak tőlünk. Figyelemmel kísérve a Berettyóújfaluban avatott lelkipásztorok életét, az ő esetükben is örömmel látjuk, milyen értékes munkát végeznek a gyülekezetben és a MERA rádiónál, feleségével Kulcsár (Ádány) Anikóval együtt.
Fülep Sándor (1990-1994)
„Én, mint világi ifjú 18 évesen hallottam meg a hívó szót és merítkeztem be, 20 éves koromban pedig jelentkeztem a teológiára. Miért? Akkor a pártállam idején olyan szigorítások voltak, hogy csak lelkészi vagy igehirdetői igazolvánnyal rendelkezők hirdethették az igét. Vágytam a szolgálatra, hogy az Úr Jézust hirdessem és 1957-óta, mint lelkipásztor, 1994-től, mint nyugdíjas lelkipásztor szolgálok.”
1989-ben hívta meg a berettyóújfalui körzet lelkipásztorának Fülep Sándort, aki 1989-től- 1990-ig a Tiszántúli Missziókerület titkára volt.
1990. június 17-én Fülep Sándor lelkipásztor testvér beiktatása történt. Szolgáltak: Szlovák Tibor és Szilágyi Sándor lelkipásztorok. Ekkor körzetünkhöz tartozott Csökmő és Darvas öt fővel.
1990. október 20-án Mészáros Lajos nyugalmazott lelkipásztor temetése volt. 33 évig volt gyülekezetünk aktív lelkipásztora. A közösségünk eddig eltelt 125 évéből, 60 évet töltött Újfaluban, több mint két emberöltőn át meghatározva gyülekezetünk lelkiéletét.
1992. május 12-én lelkipásztor találkozó volt Újfaluban, 15 lelkipásztor részvételével.
1992-ben Zsáka és Gáborján megszűnt, mint körzeti állomás. 1993. november 26-tól Csökmő és Darvas visszakerült az Okányi körzethez.
Fülep testvér szolgálata alatt volt a városunkban a telefon és a gázprogram. Ekkor történt a központi fűtés bevezetése az imaházba, kisterembe, szolgálati lakásba.
Szolgálati idejéhez fűződik eseményként az új lelkészlakás építési terveinek elkészítése. Kövesdi Lajos debreceni mérnök testvér tervei közül választották ki a legmegfelelőbbet. A kiválasztásban az elöljáró testvérek és a városunk építési főmérnöke is segített. A lakás már a következő lelkipásztor ideje alatt épült fel. Fülep Sándor testvér nyugdíjba vonulása után, Berettyóújfaluban telepedett le. A beteglátogatásban és vigasztalásban tevékenykedik mindmáig az igeszolgálatok mellett. Fülep testvér hat alkalommal végzett bemerítést gyülekezetünkben.
Lukács János (1994-2003)
1994. május 15-én történt Lukács János testvér szolgálatba való beiktatása. Az ünnepi alkalmon szolgált Vágó István derecskei lelkipásztor mint ügyintéző, Pető András testvér, kerületi elnök és Győri Kornél testvér, egyházunk akkori főtitkára. Fülep Sándor testvér hivatalosan ezen a napon vonult nyugdíjba.
Lukács testvér első szolgálatai közt hangzott el, hogy nagy kihívásnak tekinti a berettyóújfalui gyülekezetben való szolgálatot. Azóta már tudjuk, hogy a miénknél sokkal nagyobb gyülekezetekben is otthonosan mozog. Mégis igaza volt, mert nagy munka kellős közepébe került, ami a szolgálati lakás építésének elkezdése volt. Először kellett volna említeni a lelki házat, de mint tudjuk az is épült és épül, dicsőség érte az Úrnak. A földi hajlék átadására készülve sok kitartó munkára és segítő testvérek összefogására volt szükség. Hála az Úrnak, ez idő alatt nem szenvedett kárt a lelki ház. A gyülekezet létszáma kezdett növekedni a megtérőkkel és az ideköltözőkkel is. Több család, vagy későbbi testvér teljesen hitetlen háttérből tért meg és tapasztalták meg az Úr Jézus szabadító hatalmát. Ez serkentőleg hatott a gyülekezet régi tagjaira is. Elkezdett kicsi lenni a kisterem. A hétköznapi alkalmakat is immár a nagy teremben tartjuk. Jelenleg van három imacsoport, akik heti gyakorisággal együtt viszik az Úr elé a gyülekezet életét. Eljött az az idő, hogy vasárnap az imaóra kezdésre mindenki jelen van.
2001 decemberében Lukács testvért másodjára választották meg a Tiszántúli Missziókerület elnökévé.