Meyer Henrik (1877-87)

Az első évtizedben, mint frissen alakult baptista közösség a Pesti gyülekezethez tartoztunk, amelyben Meyer Henrik elöljáró szolgált. Többször megjelent nálunk is. Oroszországi tartózkodása idején - valószínűleg 1870-ben - avatták lelkipásztorrá. Ettől kezdve végez önállóan pásztori feladatokat: tagfelvételt, bemerítést, úrvacsoráztatást, avatást stb.

1873-ban költözött Magyarországra Zágrábból áthelyezéssel, mint bibliaárus. A bibliaterjesztés vágya hozta országunkba. Azonnal vasárnapi iskolát alapított, és Ő szervezte meg az első Magyarországi Baptista Gyülekezetet, amelyben németül folyt az istentisztelet. Mikor csak magyarul értők között szolgált tolmácsról gondoskodott. Nem volt képzett lelkipásztor, de a missziómunkában már előzőleg sokoldalú és gazdag tapasztalatokra tett szert. Bátor fellépése széleskörű általános műveltsége és bibliaismerete tiszteletet és tekintélyt parancsolt. Fáradságot nem ismerő áldozatkészséggel az evangélium hirdetésére tette életét. Nem volt hiba és fogyatkozás nélküli ember, de hazánk szervezett baptista missziójának az elindításában Isten alkalmas eszközének bizonyult. Az első években, az Ő kezében egyesült az országos baptista mozgalom összes fonala. Fiatal korában már életelve volt: „az időt nem szabad elvesztegetni… mindig csak előre… sikerülni fog!” Ez a határozott és optimista gondolkozás jellemezte egész életében.

Kornya Mihály és Tóth Mihály vénné avatásáig a magyar nyelvű területeken is egyedül ő végezte az új tagok felvételét és bemerítését. Kornya és társai igen aktív és eredményes missziómunkát végeztek. Így egyre gyakrabban kellett új és új helyekre utaznia. Berettyóújfalu első megtérője Lisztes András, még Budapestre utazott bemerítkezni.

1879. november 12-én azonban megvolt az első bemerítés Berettyóújfaluban. Erről így számolt be Meyer Henrik:  „Éjjel két óráig 13 lelket találtunk alkalmasnak a felvételre. Köztük egy idős beteg asszonyt. Hajnali 3 órakor vonultunk ki a Berettyó folyóhoz, a beteget kocsival toltuk ki, mert már évek óta nem tudott járni. A víz befagyott, a jég azonban nem volt vastag így feltörtük. Bemerítettük mind a 13 testvért. Csodálatos volt, hogy a hazafelé vezető úton a betegnek nem volt már szüksége kocsira, saját lábán jött haza s haláláig tudott járni.”

A bemerítkezők névsora: Lisztes Mihály 28 éves, Daróczi Mihály és neje (Bagosi Julianna), Szántó János és neje (Daróczi Zsuzsanna), Biró István és neje (Nagy Erzsébet), Papp Imre, Lisztes Mihályné (Balogh Mária, Lisztes András és Mihály édesanyja), Háló Andrásné (Szabó Zsuzsanna), özv. Daróczi Jánosné (Futás Erzsébet), Balogh Zsuzsanna, Cs. Szabó Mihályné (Szücs Juliánna). Az ún. hittérítési pénzt Lisztes András Pestre küldte, amelyről Meyer Henrik pontos elszámolást küldött negyedévenként 3 ellenőrrel aláíratva. Ez a gyülekezet első, hősi időszaka. Hat alkalommal volt bemerítés ez idő alatt.