Lisztes Mihály (1849-1898)

1869 decemberében kerül el bibliaterjesztő útja során Novák Antal hitvesével Berettyóújfaluba, id. Lisztes Mihály házába. Ott tíz hétig tartózkodtak. Lisztes Mihály itt hallja meg először az evangélium üzenetét. Bevonul kötelező sorkatonának, és mint huszár a kiképzés után Bécsben szolgál. Gyors felfogó képessége révén hamarosan megtanulja a német nyelvet. 1879. november 12-én éjjel merítkezik be a Berettyóba Meyer Henrik által.

1881 októberében a Budapesti Baptista gyülekezet megválasztotta a Biblia és vallásos iratok terjesztésére. Előbb a közeli majd a távolabbi helységeket kezdi látogatni öccsével, Andrással, hirdetve a bűnbánat, megtérés és újjászületés bibliai igazságait. Földesen Balogh Lajos tőle hallotta először az evangéliumot. Szadáról 1882 februárjában a református lelkész és az elöljáróság hazatoloncoltatta. 21 községben hált meg, míg gyalogosan hazavezették. Az út hosszú volt, lábai megdagadtak és kisebesedtek.  Minthogy Lisztes Mihály egyre gyakrabban fordul meg a fővárosi német gyülekezetben, Meyer Henriktől kap a gazdag német énekirodalmat tartalmazó gyűjteményekből. Hozzálát első énekfordításainak elkészítéséhez, amelyeket egyelőre csak országjáró misszióútjain mer elővenni. A dallamok újszerűek, könnyen tanulhatók. Meyer Henrik 1886-ban, a fővárosba invitálja, ahol bibliaterjesztésre kéri fel, közben egy pesti ércfényező mesternél keresi kenyerét. Éjszakánként pedig pihenését feláldozva, virrasztva fordított a német énekeskönyvből.
1890. november 18-19-én a nagyváradi gyűlés megbízta az egész ország területének az anyakönyv vezetésével. Ahol megjelenik, saját kezűleg írja be az énekeket egy-egy keményfedelű könyvecskébe, melyet lelkes fiatalok másolnak és adnak tovább. Ezek a fordítások Hajdú-Bihar, Békés megye illetve Kalotaszeg vidékén forognak közkézen, de eljutnak a főváros környéki magyar gyülekezetekbe is.

A 90-es években egyre inkább az időközben megalakult, vagy alakulóban lévő énekkarok számára fordít. Nyomtatott kiadásra nem volt lehetőség, ezért a hívők maguk készítették a saját énekes füzetüket, amik folyamatosan újabbakkal bővültek. Ez volt az „írott énekek” korszaka. A visszaemlékező feljegyzések szerint Lisztes Mihálynak igen kellemes bariton hangja volt, s bármerre megfordult, gyülekezetek szívesen hallgatták énekszolgálatát.
Facimbalom segítségével tanította az énekeket. A gyülekezeti éneklés kíséretére – ahol megtehették – harmóniumot vásároltak. Lisztes Mihály legfőbb szolgálatát az ének és zene területén végezte. Sok más gyülekezetekben is segített az énekek tanításában. 1893-tól jelennek meg nyomtatásban magyarul a baptista énekek, pl. a „Kis Zsoltár”, amely anyagát jórészt a Lisztes Mihály által fordított énekek alkották. Kilenc éneket jelölt meg Kőrösi István, amelyekre úgy emlékszik vissza, mint Lisztes Mihálytól eredő fordításokra.

Felsoroljuk őket énekszám és kezdősor szerint, amely az Evangéliomi Zsoltárban (1907) találhatóak:

155. Hogy ne volna jó azon helyen!; 288. Ösmered-e azon forrást?; 290. Óh, csak sírj!;
432. Óh még van hely a mennyei nagyteremben; 455. Megváltóm több éltemnél!;
468. Egykor holt voltam a bűnben; 469. Egy kiáltás harsan a távolból;
475. Haza megyünk ég felé; 494. Nézd csak Dánielt, miként esedez!

A kilenc énekfordítás csupán töredéke Lisztes Mihály énekfordítói munkásságának. Sokirányú zenei tevékenységét számba véve, őt kell a magyarországi baptista zenei élet megalapozójának tekintenünk! A kilenc énekversből négy még napjainkban is él a baptista énekkaroknál használatban lévő Evangéliumi Karénekek-ben. A négyből kettő eredeti sorkezdettel, kettő pedig Csopják Attila igazításával éli utóéletét.

Ezek a következők: „Ösmered-e azon forrást?” („Ismered e azt a helyet?”); „Óh, csak sírj”; „Megváltóm több éltemnél” („Vonj Uram, vonj engemet!”); „Nézd csak Dánielt!”

1894-ben Hajdúböszörménybe került. Azonban alig telt el négy esztendő, a tüdőbaj áldozata lett. 1898. szeptember 23-án, 50 éves korában elhunyt, Berettyóújfaluban.