Lisztes András (1903-1905)

1880 januárjában néhány berettyóújfalui lelki munkás elment Nagyszalontára. Ott az istentisztelet végeztével a városházára kisérték őket az éjjeli rendőrök az elöljáróság és a pap parancsára bezárták Lisztes Andrást, Lisztes Mihályt, és Papp Imrét. Tolonclevelet kellett hazahozniuk és átadni a helybéli jegyző úrnak. Meyer Henrik /elöljáró / 1881 júniusában felavatta Berettyóújfaluban diakónussá Lisztes Andrást, aki beszédhibájára és egyéb erőtlenségére hivatkozva csak úgy fogadta el a megbízást, hogy megígértette a gyülekezettel, hogy imádkoznak érte. Kezdettől fogva buzgón és szent komolysággal fáradozott a gyülekezet épülésén, növekedésén, bibliai tisztaságán. Nem volt szónok, sebes beszéde nem volt megnyerő, de annál inkább nemes lelkületű.

1903-ban a körzet kettévált. Berettyóújfalu, Bakonszeg, Berettyószentmárton, Zsáka egy körzetté alakult. A Berettyóújfalui körzet kilépett a Tiszavidéki Szövetségből és a Nagyváradihoz csatlakozott. Az újfalui gyülekezetnek ekkor fizetett munkása nem volt.

A körzet életét egy öt tagú bizottság irányította. 1904-ben a körzet gyűlése Kornya testvér vezetésével megválasztotta Lisztes Andrást vénjének, és egyben körzeti elöljárójának, Szántó Mihályt diakónusnak, Nyúzó Mihályt pedig kisegítőnek.       
1904-ben a bakonszegi gyülekezet elvált a berettyóújfalui gyülekezettől és a Tiszavidéki Szövetkezethez csatlakozott.
1905-ben megkaptuk az állam részéről az elismerést. Ekkor a berettyóújfalui gyülekezet elhatározta, hogy visszalép a Tiszavidéki Szövetségbe és ezáltal csatlakozik az elismertek táborához. Lisztes András bemerítkezésétől – haláláig, összesen 42 évig volt hű munkatársa a gyülekezetnek.