Fúvós-, vonószenekar(ok) története

Nem volt az országban olyan nagyobb ünnepély vagy gyűlés, hogy Berettyóújfaluból ne vett volna részt valaki. 1910. október 4-6-ig országos gyűlés keretében nyitották meg Hajdúböszörményben az idősek részére épült új menházat, mely ünnepélyen két küldött és kilenc más testvér volt jelen. Szántó Mihály, H. Szabó János, Nagy István testvérek hallván ott a debreceni fúvószenekar elragadó hangjait, visszatérve nagyon lelkesen beszéltek a zenekarról. Az Úr indítatásából idehaza közölték több testvérrel az örömöt. Egy kis csoport elhatározta, hogy Berettyóújfaluban is létesítenek fúvószenekart. A herpályi fúvós banda éppen akkor bomlott fel. Kedvező alkalom volt ez a buzgóság hevétől fűtött testvéreknek. A gyülekezet elé terjesztették óhajukat. A gyülekezet nem ellenezte, de a hangszerek megvásárlásának költségeit nem vállalhatta fel, a már meglévő adóságok miatt. Azonban a testvérek szívét égette a vágy, a fúvószenekar után. Míg végre minden zenész megvásárolt egy-egy hangszert, ki bankból, ki kölcsön vette föl rá a pénzt. Milyen nagy volt az öröm mikor az önkéntesen vállalt teherviselés eredményeképpen a világi banda zeneszerszámai az Úrnak szolgáltak immár. A zenekar betanítására meghívták Rózsa Lukács testvért - Lisztes András vejét – ki nagyon praktikusan bevezette a testvéreket a zene ismeretébe. Pár heti tanulás után az imaházban is megszólalt a zenekar. Több testvér könnyes szemmel nézte a kottát és nagy lelki örömmel szolgált. A vezetést először Szántó Mihály, majd Kovács testvér, később H. Szabó János vette át.  Nagy szolgálatot tett ez a zenekar az evangélium hirdetőinek. Valamely községben a zenekar kivonult özönlött a nép, nagyon jó hívogatónak bizonyult. Ifjak és vének, nők és gyerekek egyaránt hallgattak a kürt szavára. Később ez a zenekar megszűnt, de helyette 1918-ban alakult meg a következő fúvószenekar. Alapítótagok: Szabó János zenekarvezető Szántó Mihály, Fazekas Sándor, Diószegi József, Daróczi Mihály, Bodnár János, Tóth János, Veress Imre, Ökrös Gyula, Szatmári István. Ez a zenekar sok örömet szerzett a gyülekezetnek és a gyülekezeten kívüli hallgatóknak egyaránt. Főleg a háború befejezése után sokszor kellett helytállni gyülekezeten kívül is, mivel állami hatóságok is igénybe vették különböző ünnepek alkalmával működésüket. 1924-ben a zenekar tagjai a gyülekezetnek átadták saját hangszereiket, hogy rendelkezzen vele.

A gyülekezet meghatározta, hogy a hangszerek rendeltetése az Úr dicsőségének magasra emelése.

1948. november 15-én lett újjászervezve a fúvószenekar Merki János karnagy által, aki egy telet töltött gyülekezetünkben. Ekkor 3471 Ft-ot költött a gyülekezet új hangszerekre. Ezen kívül külön felajánlások is történtek, a régi hangszerek javításával kapcsolatban, és voltak, akik saját hangszereikkel szolgáltak. Itt említjük meg a 40-es és 50-es évek karvezetőinek neveit: Szabó János, Török Sándor és Bok László. Közben voltak próbálkozások vonós zenekar megalakítására is az 1930-as évektől. Kisebb zenekart sikerült is alakítani Szatmári István testvér vezetésével. S így hol egyik, hol másik zenekar szolgált. A fúvószenekar az 50-es évek elején megszűnt, de helyébe lépett az újjászervezett vonós és pengetős zenekar. Az újjászervezést, Nemeshegyi Gyula és Koncz Zoltán testvérek végezték. Nemeshegyi testvér elköltözése után Bok László vette át az irányítást. Az utánpótlással is tervszerűen foglalkozott. Akkor még helyi viszonylatban zeneiskola nem volt. Sokan neki köszönhetjük, hogy többé-kevésbé eligazodunk a kotta rejtelmeiben. Sajnos 1961-ben elköltözött Budapestre és ez olyan nagy veszteség volt a zenekarra nézve, hogy meg is szűnt. 1966. november 20-án Koszorús Lajos meg lett bízva a vonószenekar megszervezésével, de a próbálkozás nem járt sikerrel. 1973-ban pedig pengetős zenekar alapítására történt kísérlet.

Az 1980-as évek végén alakult egy vonós kvartett, azzal a céllal, hogy kibővül de abbamaradt. Több, mint 45 éves kihagyás után 1997 év végén ismét fúvós zenekar alakult a gyülekezetben, az ideköltözött Frank Róbert testvér vezetésével. Az eleinte öt fiatalból álló kis fúvós együttes mára hét tagot számlál, és jó esély van arra, hogy újabb jelentkezőkkel bővül a létszám. A heti két alkalommal megtartott zeneórák első perceiben rövid imaáhítattal indítanak a zenészek, erőt merítve ezáltal is a gyülekezetben és körzetben egyre gyakoribb szolgálatukhoz. Áldozatukat annak reményében hozzák, hogy lehetőségük nyílik úgy szűkebb, mint tágabb környezetben az Isten dicsőségét hirdetni, a Krisztus jó illatát megjelenteni és a gyülekezet jóhírét öregbíteni. 

A történeti áttekintés A Berettyóújfalui Baptista Gyülekezet 125 éves történelme című könyvéből származik, ami 2002-ben lett kiadva.