Hálaadó ünnep - 2016. szeptember 25.

Szeptember utolsó vasárnapján "minden" a hálaadásról szólt. 
Rákospalotáról érkeztek vendég testvéreink, akik bizonyságtételekkel, énekkari szolgálatokkal hangolták a szívünket a hálára.

Nagy Sándor, a rákospalotai baptista gyülekezet lelkipásztora hirdette az örömüzenetet közöttünk.

Vasárnap délelőtt
i alapige: Mózes I. könyve 4. rész: 1-7 versei

- Miből indul a hálaadás? Ami sokszor nem egyszerű.
- Ádám és Éva számára nem volt kérdés, hogy létezik-e Isten, ahogy a gyermekei számára sem. Hitük abból állt, hogy nem egy láthatatlant, hanem egy élő Istent ismertek, akivel rendszeresen beszélgettek. Káin is hallotta, ismerte, értette, amit Isten mondott.
- Mit teszel azzal a ténnyel, hogy számodra az Isten egy létező valóság.  Elhiszed-e azt, hogy amit ő mond az a helyes, az igaz, vagy „Hiszek a magam módján!” – gondolkodsz.
- Az első konfliktus, ami Isten és ember között zajlott ez volt: Éva pontosan tudta, hogy létezik Isten, hallotta és értette a szavát. Azonban amikor a kígyó szólt, neki hitt és nem az Istennek.
- Hiszel-e Istennek?  A hit elköteleződés Isten felé. Neki hinni, neki adni bizalmat mindenkivel szemben.
- Általában a szülők mintáját követik a gyermekek. Mégis a Biblia leírásában nem olvasunk arról, hogy az első testvérpár a szüleitől tanulta hogyan kell hálaáldozatot hozni. Először Káin tette, majd Ábel csatlakozott hozzá.
- Emlékezz vissza! Mikor tettél olyan dolgot az Úr előtt, amit nem láttál a szüleidtől, nem hallottál ilyenről. Egyszerűen ott volt benned, valahogy megszületett a vágy a szívedben, hogy kifejezd a hálád Isten felé. Adni a pénzedből, az időből, tudva azt, hogy Isten kárpótol, gondot visel.
- A hálaadás és az Isten tisztelete kéz a kézben jár.
- A baptista istentisztelet túlnyomó része hálaadás: imádság, dicsőítés/éneklés, figyelni az igére, az Úr szavára.
- Az első hálaadó istentisztelet, elég felemásra sikerült. Ábel áldozatára rátekintett az Úr, a Káinéra nem.  Az áldozat minősége mutatta meg azt, hogy az áldozónak milyen a lelkülete. Nem csak az áldozatra tekint az Úr, hanem arra is, aki vitte.
- Káint – azért mert nem tekintett az ő áldozatára - az Isten nem vetette el, mert utána félrehívta, hogy beszéljen vele, tanítsa őt.
- Ábel áldozata becsesebb volt, mert hit által történt.
- Fontos az nekünk, hogy Isten előtt kedves legyen a mi áldozatunk?
- A mai modern ember gondolkozásmódja: hiszek Istenben, áldozatot is hozok érte, neki nincs más dolga, mint hogy gazdagon megáldjon. Isten ezzel nem lett megelégítve. Ez nem így működik. Isten a tiszta szívből fakadó hálát és hálaáldozatot fogadja örömmel.
- Istennek a legjobb jár, ez ott volt Ábel hálaáldozatában is. Isten a legjobbat adta nekem, így én is a legjobbat, a legnagyobb tisztelettel, a legnagyobb hittel adom.
- Isten fia megváltott, elvette a bűneiket, ebből tud fakadni az igazi hálaadás.
- Mitől függ, hogy mit teszel azokkal, amiket Isten nálad helyezett el? Egyedül tőled! Senki mástól!
 Te döntöd el, mit teszel!

 

 Vasárnap délutáni alapige: Királyok II. könyve 5. rész: 1-19 versei

- Különbség van hálaadás és hálaáldozat között, ezt tanulta meg Naámán is.
- Naámán befolyásos, köztiszteletben álló, hatalmas hadvezér volt.  Sokat dolgozott azért, hogy ilyen magas pozícióba juthasson. Minden jól alakult, míg egy gyógyíthatatlan betegség, a lepra meg nem támadta a szervezetét. A jól felépített élete hirtelen válságba került. Váratlanul érte, hogy ezután semmi nem volt a kezében. Nem tudta befolyásolni azt a helyzetet, ahova került. Ha kerül bármelyikünk is egy-egy nehéz helyzetbe, feltör belőle a kérdés: Ezután mi lesz? Mi fog történni velem? Ez egy olyan jövő, ami már a múltban van.
- Naámán nagyon hálás akart lenni, óriási összegnek megfelelő ajándékokkal felkészülve indult útnak.  A gyógyulása után Naámánhoz illő módon szerette volna rendezni a számlát. Sokszor vagyunk mi is úgy, hogy miután odahelyeztük az oltárra a hála okainkat, kényelembe helyezzük magunkat, és úgy érezzük, ezzel a dolog le is van tudva.
- Ezt a nehéz időszakot használta fel Isten Naámán életében.
- Meglepetések sorozata fogadta: a próféta nem a királyi palotában lakott, el kellett mennie hozzá; amikor megérkezett, nem is találkozott a prófétával, aki csak a szolgáját küldte ki hozzá.
- Kész terveink vannak, ahogy Naámánnak is azok voltak. Megyünk Istenhez és elmondjuk, hogy szerintünk az Istennek hogyan kellene rajtunk segítenie. Hogyan tudna legkönnyebben ebből a helyzetből kiemelni. Ha valaki az Isten uralma alá jön, akkor Isten azt szeretné, hogy ott az ő akarata valósuljon meg, az ő terve menjen végbe. Elfogadni, hogy ekkor ő az, aki tervez, ő az, aki irányít, ő az, aki vezet.
- Naámán kiakadt a koszos víz és a hétszeri merítkezés miatt. De ez volt Isten akarata.
Ilyenkor az ember összeomlik lelkében, hitében. „Csalódtam az Istenben, nem így imádkoztam, nem ezért imádkoztam.”
- Aztán mégis csak elment a szolgái unszolására, alámerült hétszer a Jordán folyóban és közben értette meg, milyen jó hogy engedelmeskedett. Lehiggadva tudta megtenni, amit a próféta mondott. Ha valaki engedelmeskedik, azt Isten igazolja.
- Az ember nem csak test, hanem lélek is. Naámán teste rendbe jött, de eljutott egy nagyon fontos felismerésre. ( Elizeus többször visszautasította a felkínált ajándékot, holott a prófétaiskolájának tagjai néha éheztek. )A lényeg nem az áldozat, az engedelmesség.
- Naámán lelke meggyógyult.  Megértette, hogy egyedül az Úr az Isten. Egy kis földet kér a prófétától, hogy hazatérve azon mutasson be áldozatot az Istennek. Nem akarta többé a pogány isteneket imádni. Rájött, hogy minden áldozaton túl az igazi áldozat az, ha a szívét adja oda. Attól a naptól fogva Naámán istene az élő Isten lett.
- Bárcsak nekünk is ilyen hálaadásunk lenne!