2016. október 23. - Szatmári Laura és Kapás Róbert bemerítése

Emlékezetes marad gyülekezetünk számára az idei év egyik nemzeti ünnepe.
Vasárnap délelőtt Révész Árpád, a kisújszállási baptista gyülekezet lelkipásztora (támogató iskolalelkész) szólta az örömhírt és döntésre hívta a jelenlevőket. A vele érkezett szolgálócsoport hangolta szívünket Isten imádására.

Kora délután  Révész testvér a bemerítésről tartott előadást, annak miértjéről, szerepéről, alátámasztva igeversekkel. Ezután került sor a bemerítésre. Kapás Róbert és Szatmári Laura meggyőződésükről tettek bizonyságot, hogy miért is választották az egyetlen helyes utat, a keskeny utat, amely az életre visz.

Szatmári Laura a gyülekezetünkben nőtt fel, hívő közeg vette körül. Szeretett volna megtérni…. kereste a választ, hogy is lehetséges ez? Két évvel ezelőtt az egyik Lelki wellness alkalom után megvallotta a bűneit és elfogadta a kegyelmet. Ezután valamilyen különleges érzésre várt, ami jelezte volna a megtérést. Mivel nem érezte ezt, csalódott és elkezdett egy falat építeni a családja, a barátai és önmaga közé. Egy depressziós állapotba került, amiből Isten egyetlen könyörgésére megszabadította. Végül a 2015-ös ifjúsági konferencián állította Isten döntés elé: ne bujkáljon tovább, hanem döntsön. A döntést meghozva vallotta, hogy nem kell félelemben élnünk, hiszen hatalmas Istenünk mellettünk van, „ő fogja a jobb kezünket”. Rá támaszkodhatunk

Kapás Róbert nem hívő családban nőtt fel. Katonaként megkeresztelkedett, számos alkalommal került kapcsolatba hívő emberekkel. Habár voltak jó barátai, a sport és a szórakozás mégsem adott teljességet az életében, érezte, hogy valami hiányzik. De ekkor még nem tudta, hogy mi az. Elkezdett keresni. Önismereti könyveket olvasott, különféle vallásokat, a pszichológiát is tanulmányozta. Ám ezek csak részmegoldásokat adtak. Egy hirtelen jött munkanélküliség  lehetővé tette, hogy egy spanyol zarándoklaton vegyen részt. Az ott átélt tapasztalatok, csodás élmények, csak évekkel később nyertek értelmet. Az egyik állomáson tartott imaalkalom során kézzel fogható és érezhető volt a Szent Szellem jelenléte. Hazatérve rendszeresen imádkozni kezdett a családjáért, a barátaiért és igyekezett helyesen élni. De érezte, hogy ez sem elég. Nem elég csak a láthatatlan hatalomban hinni. El kell jutni Jézushoz és Robi eljutott hozzá.  Boldogan vallotta meg az Ézsaiás könyvének 12. részének verseit: „Hálát adok neked Uram, mert bár megharagudtál rám, elmúlt haragod és megvigasztaltál. Íme, Isten az én Szabadítóm! Bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem!”

Köszöntések, bátorítások hangzottak el feléjük. 
Az ünnepély szeretetvendégséggel zárult.