2014. szeptember 28. - Kettős öröm: Bemerítés és hálaadónap

Vasárnap délelőttjén a békéscsabai Bálint Béla testvér arra buzdított bennünket, hogy gördítsünk el minden „rögöt”, „követ”, neheztelést, ami a szívünk előtt van és megakadályoz minket a hálaadásban.

Az imaóra után Szűcs Benjámin Ottó lelkipásztort hallgathattuk meg, aki arról beszélt, hogy:
- Nem kis dologra hívott el minket Isten: örülni az örülőkkel, sírni a sírókkal..... meghalni a régi életünk számára és feltámadni a Lélek által irányított életre.

- Ahogy Bemerítő János végezte a rá bízott szolgálatot, nekünk is ez a dolgunk: készíteni Isten útját. Ám ezt nem lehet gépekkel, Isten Lelke nélkül, programozva végezni, számokkal sem jellemezhető.
- Ahogy az utak mellett az útjelző táblák mutatják az utat, a mi feladatunk is az: Mutatni az utat Jézus felé!

- Az emberek nem bíznak Istenben, az anyag világ ad számukra látszólagos biztonságot.
Isten nélkül próbálnak boldogulni, Őt akarják helyettesíteni földi dolgokkal.

- A Lélek vezetése különbözik az emberi gondolatoktól.

- A pusztába menve nem kell félned, ha Isten Lelke veled van, hiszen megszabott ideje van a pusztai próbáknak is.

- Az imádságnak hatalma van: azonnali, de évekkel későbbi eredményei is.

- Ne várjunk arra, hogy valaki más tegyen, imádkozzon, legyen „kiáltó szó”. Legyünk mi azok!! Legyünk Krisztuscentrikusak!

 

Az alkalom második felében Kapás János és felesége, Kapás Jánosné Katika bizonyságát hallgathattuk meg, melyet a fogadalomtétel és a bemerítés követett.

Kapás Jánosné Katika: 

A dédpapa és az édesanya imádságainak évekkel később, most lett látható eredménye. Katika boldog házasságban él férjével, egészséges gyermekeik vannak, jó munkahelye (most már nyugdíjas), ám érezte, hogy valami hiányzik az életéből, de nem tudta mi az. Isten szólítgatta - egy csodálatos gyógyulást is megtapasztalhatott – de mindig elodázta a döntést. A tavalyi évben megrendezett fúvóstalálkozón, a város főterén Szenczy Sándor evangélizált, ekkor érezte meg az Úr hívását, előrement és elmondta a megtérők imáját. Ezután rendszeresen járt a gyülekezetünkbe, ahol úgy érezte magát, mint aki „hazatalált”. Átélhette a bűntől való szabadulás örömét és elfogadta személyes Megváltójának Jézust.

 

Kapás János:

Boldog gyermekkora volt, Isten már akkor megőrizte egy súlyos balesetben. Megnősült, dolgozott, nevelték a gyermekeiket, jól éltek, de a hiányérzet benne is megvolt. Feleségét elhozta autóval az imaházba, majd az alkalom végén érte jött, hosszú ideig nem akarta átlépni az imaház küszöbét. De a tavalyi évben megrendezett Lelki wellness alkalmakra eljött, később az imaházba is, ahol békés légkör fogadta, de úgy érezte a lelkipásztor minden szava hozzá/neki szól: „Ne keményítsétek meg a szíveteket!” Nem gondolta volna, hogy a szíve valaha is meglágyul, ám Isten jót tervezett felőle is! Egy nyári gyermektáborban, mint segítő ment el feleségével, ahol átadta szívét Istennek. „Együtt léptünk az Úr útjára, a keskeny útra, amely az örük életre vezet és nem akarjuk, hogy bárki, bármi letérítsen bennünket!”
 
 

Vasárnap délután a hálaadás igéit ismét Szűcs testvér szólta:

- Nem könnyű egységre jutni a jelenlevőknek a hálaadásban, hiszen nem mindenki van olyan élethelyzetben, hogy könnyen hálát tudjon adni.

- Minden hálaadó ünnep előképe annak „a nagy nap”-nak, amelyben majd a mennyben lesz részünk.

-  Jézus volt a békéltető Isten és ember(ek) között. Isten nem haragszik ránk, Istennel békességben lehetünk.

- Isten szabadítása teljes, amit elkezd, azt be is fejezi, Ő nem végez fél munkát.

- Isten neve hatalmas, fenséges, méltóságteljes. Sokat ad a nevére. Ez „le van védve”. Aki hálával a szívében említi, és nem szégyelli, azt megáldja.

- Imádságainkat kezdjük mindig hálaadással! Köszönjük meg, amiért imádkoztunk és megkaptuk, amiért nem imádkoztunk és mégis megkaptuk és azért is (ez a legnehezebb) amiért imádkoztunk és nem kaptuk meg.

- Sokszor kötjük feltételhez Isten szeretetét: Isten akkor jó, ha megadja ez..., vagy ha még többet ad....

- Istennek nagy türelme van, a megváltás művét évezredek alatt vitte véghez. Nem kényszeríti rá az embert. Keveset kér tőlünk. Mindegyikünk feladata az útkészítést: készítsük a hálaadás útját, készítsük a dicséret útját.

- A hálaadás megvéd minket a jólétben az elbizakodástól, a nehézségben a csüggedéstől!
 

Tanúságtételek hangzottak el a vendég és a helyi testvérek részéről. Zenei szolgálatot a kibővült békéscsabai fúvósok végeztek. Az örömünnep szeretetvendégséggel zárult.