2014. december 21. - Advent negyedik vasárnapja és bemerítési ünnepély

Ezen a délutánon Huli Sándor, biharugrai lelkipásztor hirdette közöttünk Isten igéjét.

- Az útban a legfontosabb a cél. Az út a célról szól, aki maga Isten. Utunk célja, hogy ott legyünk, ahol Isten akar látni, vele együtt, nála. Kérhetjük, hogy Isten mutassa meg, hogy melyik a mi utunk.

- Az út mellett állomások, eszközök vannak, amelyekkel irányítani akar bennünket Isten, mindegyikkel célja van.

- Bemerítő János kihívta az embereket a saját megszokott környezetükből és egy olyan állomásra – a pusztába - szólította őket, ahonnan nem lehetett úgy továbbmenni, mintha ott sem lettek volna. Itt a következő üzenetet tolmácsolta feléjük: „Térjetek meg, keresztelkedjetek meg, mert elközelített az Isten országa!” Dönteniük kellett!

- Itt van egy állomás, amikor Isten megtérésre hív. Ne odázzd el, kötelezd el magad most!

- Utunk egyik fontos állomása a megtérés, amely nélkül nem lehet továbbmenni.

- Ha vállaljuk az elköteleződést, akkor a életünkön látszódnia kell, hogy kihez tartozunk. Éld Krisztushoz illő módon az életed!

- Amikor Isten olyan útra indít, amit nem értesz, azt kell mondanod: Habár nem tudom/értem az okát, de megyek, mert te hívsz!

- Még mindig olyan erős az elköteleződésed, mint mikor a bemerítő medence mellett álltál?

 

Ez évben immár második alkalommal csendülhetett fel a „Megmozdul a parton a víz” kezdetű ének az imaházunkban. Két barát állt fehér ruhában a bemerítő medence mellett és tett vallomást arról, hogyan fogadta el Istent, habár addig hosszú utat kellett bejárniuk.

 

Jakab János:
Gyermekkora óta járt imaházba, láthatta világból megtért szülei példamutató életét. Többször hallotta az Úr hívó hangját, de figyelmen kívül hagyta. Vékony testalkata miatt szeretett volna kitűnni kortársai közül, ezért elkezdte a testét építeni. Az erőemelő versenyeken kisebb-nagyobb sikereket ért el, bulizni járt a haverokkal, de rájött, hogy nem ez az ő útja. Az első döntésre sarkalló élménye az imaház 2010 augusztusi összedőlése volt, ami mélyen megrendítette. A következő: egy buliban való rosszullétekor kiáltott fel őszintén Istenhez, aki megsegítette abban a helyzetben. Egy áhítatos könyvet olvasva kezdett Istenhez közeledni, konferenciákra járt és egy ilyen alkalomkor született meg a döntés a szívében. Bocsánatot kért korábbi viselkedéséért a szüleitől, a testvérétől, kapcsolatai rendeződtek. Fel tudta vállalni döntését a gyülekezet és a barátai előtt is. Jézus vére által örök életet nyert.

 

Tornyi Bence:

A Bibliát gyermekkora óta ismerte, rendszeresen járt imaházba, de felnőve a világ, a buli, a barátok nagyobb erővel vonzották. Eljárt vasárnaponként imaházba, de szombat esténként bulizott. Isten háromszor is figyelmeztette (baleset, betegség által), érezte, hogy nem jó ez az út, amin jár, de nem tudott változni/változtatni. Egy nagyváradi konferencián jött életében a fordulat, a tékozló fiú történetében magára ismert, rádöbbent Isten hatalmas kegyelmére és szeretetére. Engedve a hívásnak, megvallotta bűneit, imádkozott és átadta szívét teljesen Istennek. Nem akart tovább félszívű követő lenni.

 

Dicsőség Istennek, hogy gyülekezetünket gyarapítja, érezhetjük kegyelmét, hosszú tűrését, irgalmát és nagy szeretetét!